S. O. S. Szörnyű ez a helyzet, mit mondjak a szüleimnek, mit tegyek?

Bár nem tudom, hogy érdekel-e valakit, de lassan fél éve együtt vagyunk, a szüleim beletörődtek, sőt, elfogadták őt, sőőt, meg is szerették.:) Faluban lakom, a falusiak látták hogy jár hozzám, a szüleim fülébe jutott, ők nagyon veszekedtek velem. (Nekik otthon mindig azt mondtam, hogy a barátnőimmel megyek el) Én tagadtam az egészet, jobbat nem tudtam tenni..Egész májusban nem találkoztunk, hogy csillapodjanak le a dolgok, mert előtte volt egy nagyon nagy veszekedés, ami miatt én is, és a barátom is rengeteget sírtunk, nem akartuk egymást elveszíteni. Nem nagyon jött ez be, egy ideig oké volt, de egyre többször hallották anyumék, hogy hozzám Ő jár..Aztán rájöttek, hogy minden igaz, nagyon tiltottak tőle, anyukám azt mondta szakítanom kell vele..Volt olyan, hogy nem engedett ki a házból, stb. Aztán eljött a ballagásomra, kaptam tőle csokit, rózsát, nyakláncot. Anyukámék ott látták őt, aztán mondták, hogy biztos rendes fiú. Ballagásom napján kimentem vele, hosszú idő után először. Akkor is azt mondtam, hogy barátnőimmek megyek ki. Na, amikor én a barátommal voltam, barátnőim beállítottak hozzánk, hogy hol vagyok...:D Anyum erre felhívott, nem veszekedett, meg semmi. Onnantól mindig elmondtam amikor vele találkoztam, most is. Tényleg megkedvelték őt, rájöttek milyen aranyos, kedves, normális, rendes, stb. fiú. Volt olyan, hogy esett az eső, anyukám felhívott hogy hol vagyunk, és apukámmal értünk jöttek autóval, és felvittek hozzánk minket. Nagyon szeretem őt, nem hittem volna, hogy ez lesz az egészből.:) Nektek is elmondom, hogy nála normálisabb fiút nem ismerek. Egyszerűen a belsője valami tökéletes, annyira érett, komoly, normális gondolkodása van, olyan okos, meg minden..Külsejéről meg nem is beszélek, számomra nyilván