Mit tegyek, valaki volt már ebben a helyzetben? Miért ilyen nehéz? 19/L

Teljesen összezavarodtam.

15 éves koromban megtörtént, hogy először szerelembe estem. Első nagy szerelem, ő volt nekem mindenben az első. 17 éves koromban vége lett, sajnos gyerekes dolgok miatt. Viszont én azután is csak őt szerettem, telt-múlt az idő és valahogy mindig visszakerültünk egymáshoz. Bár nem lettünk kapcsolatban, mégis összefutottunk, sétáltunk, kávéztunk, elmentünk enni, kocsikázni, minden, amit régen együtt csináltunk. Olyankor mindig volt csók is, nem bírtunk ellenállni a másiknak. Sokszor felhívott éjjel, kicsit ittasan és elmondta, hogy hiányzom neki. Volt, hogy hajnali 1-kor kisétált hozzám a város másik végéből egy buli után, azt mondta nem megy neki nélkülem. Szóval az egész, mint egy film... a barátai nem akarták, hogy velem legyen, mert hogy ne ragadjon le az első lánynál. Eljutottam oda, hogy ennyi idő után, 19 évesen megszerettem egy fiút, azelőtt mindenkit elutasítottam a volt barátom miatt. Vele minden szépen indult, viszont mellette nem éreztem azt a szerelmet, mint volt barátomnál. Mindig rá gondoltam...hogy nekem ő volt és lesz az igazi. De nem akartam feladni, mert a második fiú is nagyon szeretett. És volt, hogy úgy éreztem, én is őt. Mindent megad amire csak szükségem van, mellette tényleg hercegnőnek éreztem magam. Ellepett a szerelmével, viszont túlságosan akaratos volt és nagyon kisajátított. Mindig azt nézte, hogy neki jó legyen és néha azt éreztem, csak azért jár a kedvembe hogy cserébe neki is jó legyen. Amikor nem akartam vele lefeküdni (szerelem nélkül nem igen ment), erőszakos volt, mert neki az kellett. Egy ilyen esetnél zokogtam, ő pedig lehordott, hogy én ezt érdemlem, és hogy jobb ha megtanulom, hiába nem akarom, ha a férfinak az kell. Nagyon csúnyán beszélt velem és kinevetett amikor sírtam. Én akkor ott hagytam, és eldöntöttem, hogy nekem ő többé nem kell. Akkor még nem is fájt. Aztán elkezdett könyörögni, azóta is ír, hív, eljön hozzám, hogy nagyon szeret és bocsássak meg. Zokogva kéri, hogy ne hagyjam el, mert neki csak én kellek, senki más. Nagyon maga alatt van, tényleg mindig éreztem hogy szeret. Azt mondta kétségbeesésébe veszett velem össze, mert zavarta hogy én vele nem akarom. A volt barátommal azóta is találkoztam, azt mondta, velem akar lenni. És hogy ő engem választott mindenki közül, amióta én nem vagyok, ő sem tud mást szeretni.. ugyanabban az érzésben van, mint én. Rajtam kívül másba nem tud beleszeretni, velem boldog, senkivel sincs úgy el mint velem. Most viszont nem tudom mit tegyek. Nem tudom, ki szerethet tényleg és én kit szeretek, mert ha a második barátomra gondolok (fél évet voltam vele), megszakad a szívem és sírok a fájdalomtól. Sajnálom őt vagy szeretem? És az első barátommal mi van? Tudom, gyerekes kérdések, de egyszerűen nem tudom eldönteni magamban! Megöl ez a dolog. (Első barátom 19, második 21)