Remény az emberi jóságra és boldogságra? Valaki aki nagyon nehéz helyzetben volt és kitartott, valami segítség ami segíthet, vagy neki segített?!

Sziasztok! Egy fiatal és elkeseredett fiatal nő vagyok..egyszerűen már idáig jutottam,hogy vadidegen emberektől kérdezem meg,hogy van még remény arra,hogy boldog leszek valaha? 2 hónapja ért véget egy párkapcsolatom,amiből iszonyatosan nehezen szinte nem tudok kiszakadni,a családommal nem túl jó a kapcsolatom (folytonos itthoni rosszabb dolgok miatt) Vannak barátaim,vagyis úgy érzem annak hívhatom őket,bár nem mindig érzem így,van rendes elég felelősségteljes munkám. Egyszerűen csak elegem van mindenből és mindenkiből..Teljesen megváltozik az egész "énem". Magamba fordulok,a világ rossz oldalát látom meg,egyedül vagyok,nem bízom senkiben,öngyilkosság is felmerült az utóbbi időben bennem. Utálom már ezt a szenvedést,mert szerencsés vagyok,hogy élhetek és van akinek meg sem adatik,mégis az a pozitív személyiség aki voltam,kezd eltűnni. Munkában sem érzem jól magam egyedül itthon az állataimmal illetve filmnézés közben érzem magam "jól". Ez csak a szakítás utáni állapothoz köthető vagy lehet más oka is? Lenne értelme felkeresnem pszichológus segítségét? Hiszek Istenben,mégis úgy érzem nem egoból-de hogy kevésbé "jó" embereknek van élete- én pedig csak egy ködnek érzem magam,aki csak úgy van a világban. Tudom így nem lehet túl sok véleményt írni,hisz ismeretlenül és azon kevés információ alapján elég nehézkes bármilyen tanács,de esetleg ha valaki volt már nehéz sőt sokan nehezebb helyzetben,jól jönne egy kis segítség.. Köszönöm!