Ti szakitanatok 'eletetek szerelmével ' azert hogy Nektek legyen pénzetek (munka nyugaton)?

Tudom, hogy faj a szakitas. De nem kene tobbszor feltenni ugyanazt a kerdest.

http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szerel..

Nem, a tavkapcsolatok sosem mukodnek hosszutavon.

Menj te is vele, tanulni kint is lehet.

Aki szakít, annak nem vagy az élete szerelme. Kár szépíteni.

Sőt... nem, hogy élete szerelme nem vagy, de még úgy igazából nem is szerelmes beléd. Máskülönben egy "pénz vagy barátnő" kérdésben nem lenne kétséges, hogy kit válasszon.

OFF: Mindenkinek a szíve joga a saját értékrendje szerint élni. De azért ne nézzük már le azt, akinek - mily torz, erkölcstelen értékrend... - nem a pénz, meg a "nyugat" elvakult dicsőítése a mindene.

Nekem többször is lett volna alkalmam nyugaton munkát vállalni. Egyszer sem volt kétséges, hogy nemet mondok. Miért?

- Ne legyenek illúzióink, egy nyugati ország sem az álommelókra várja az elmaradottabb régiók munkavállalóit. Ahhoz, hogy valaki a végzettségének megfelelő munkakörben helyezkedjen el, és vigye is valamire, kiemelkedően jónak kell lennie, de sokszor még az sem elég. És bár betanított munkával is többet keresnék, mint idehaza diplomásként, nos, nem azért tanultam, küzdöttem, és áldoztam be rengeteg időt és energiát, hogy olyan munkám legyen, amit baromira nem szeretek. A pénz pedig nem adja vissza azt az időt, amit amúgy olyan munkával is eltölthettem volna, amit szeretek.

Továbbá nem mindegy, hogy elérek-e valamit, vagy csak igaz, jó pénzért, de vegetálok, nulla szakmai fejlődés, nulla karrier mellett.

- Család. Azért nem mindegy, hogy hetente látom-e a családtagjaimat, vagy évente kétszer. Ez szintén olyan dolog, amit a pénz nem helyettesíthet.

- Barátok. Szintúgy. Persze, erre jöhet a tipikus reakció, hogy "de hát szerezhetsz új barátokat külföldön". Csakhogy nálam a barátok nem eldobható árucikkek. Persze, ezer módja van ma már a kapcsolattartásnak, de ha valakit élőben évente kétszer látok, az azért mégsem az igazi.

- Szerelem. Igen, erre is azt divatos mondani, hogy külföldön is lehet találni barátnőt. Valóban lehet. De a barátnő szintén nem egy eldobható, cserélhető árucikk. Lehet találni más barátnőt, igaz, de ugyanazt a lányt már nem. Az pedig nálam nem pálya, hogy a pénzért eldobjam azt, akit szeretek.

Persze, lehet erre fene mód nagyképűen mondani, hogy "hát menjen veled ő is". De mi van, ha ő meg nem akar? (Lásd az eddig felsorolt ellenérveket.) Miért a távozónak a véleménye ér többet, miközben a másiké meg fabatkát sem? Ugyanígy azt is mondhatnánk, hogy "inkább te maradj itt, a barátnőd mellett". Semmivel nem másabb, mint a "menjen ő is veled".

- Nyelv és haza.

Távol áll tőlem a nacionalizmus és a "mélymagyarság", igazából ezt az egész országosdit egy elavult középkori koloncnak tartom, de akárhogy is nézzük: ezen a helyen születtem, ez a föld az, amihez ezer dolog köt, és igen, ezt a nyelvet szeretem és akarom beszélni.

Amiket felsoroltam, azokat nem helyettesítheti a pénz. Egyenként sem, de az összeset együtt meg pláne nem. És persze, adódhat olyan kilátástalan helyzet, ami felülírja az érzéseket, de ameddig ilyen helyzet nem áll elő, addig én inkább szeretnék boldog lenni, akkor is, ha biciklivel vagy busszal kell munkába járnom, mintsem boldogtalanul autózni nap mint nap, hogy aztán 8 órában azt csináljam, amit már utálok.

Kérdező: tudom, most még friss a seb, de hidd el, lesz olyan, akinek te nem csak egy bármikor hátrahagyható dolog leszel, hanem az a lány, aki többet ér neki bárminél.

"Akkor befejezed a tanulmányaidat és ha tényleg szeretitek egymást, akkor utazol utána. Semmi problémát nem látok itt."

Ha pedig a srác tényleg szerette, akkor nem hagyta volna itt.