Baj, hogy ennyire furcsa vagyok? Változtassak ezen vagy ne?

Na, elmagyarázom. 21 éves vagyok, de sok dologban még mindig 9 vagy 10.-

Szóval, most kiírok magamból mindent ami úgy nagyjából én vagyok. De nehéz, mert sokszor azt érzem, hogy csak zavarom a körülöttem élőket.

Igen kevés barátom van, nagyon kevés, és alapvetően szóba se szoktam állni senkivel. Viszont mondjuk ha a saját légkörömbe kerülök extrém módon megnyílok, ahol biztonságban érzem magamat. Vagy például így, ismeretlenek előtt írásban.

Ilyenkor full normál minden. Eddig 1 barátnőm volt, meg hogy is mondjam. A csajok mindig szerettek a suliban, mert csendes voltam meg sokat beszélgettem velük macskákról meg egyebekről. Aztán nem is tudom, én sose néztem ÚGY rájuk, attól függetlenül, hogy fejben több száz aktfestmény bent van és egész extrém elképzeléseim vannak néha, tehát ha van csajom azt kiélvezem na.

De ettől függetlenül, első barátnőm talán túl mély nyomokat hagyott bennem.

Nagyon sok ismerőse volt a lánynak, ami nem zavart, anyum sincs itthon néha egész nap. Én meg elvagyok a saját világomban, úgyis kell egyfajta magányos idő mindennap legalább 2-3 óra amikor csinálhatom a dolgomat.

Én ezeket elég jól tudom mérlegelni, kinek mire van szüksége-ezekből sose volt gond.

A probléma ott kezdődik, hogy bár nyugodtnak meg megbízhatónak tűnök kívülről ez csak részben igaz.

Persze megbízható vagyok, meg hűséges is csak közben néha óriási dolgokat ígérek-legfőképp magamnak.

Túl nagyok az álmaim, mindig így volt. Valami elragad és vége, nem akarok megállni. Mintha semmi nem lenne elég, de nem vagyonra, pénzre gondolok.

Hanem másra, valami lelki dologra.

Ráadásul e mellé egy csomó beteges dolog is társul.

Van egy híres rendező, George Miller-aki egyszerre rendezett gyerekfilmeket meg kőkemény brutális produkciókat is.

Mint például a Mad Max, aztán a Babe meg a Táncoló talpak.

Szóval ilyesmi vagyok, ilyen dolgokkal is foglalkozok.

Persze azt mondjátok: Milyen klassz meg Álompasi, de ez nem így van.

Ez nem az, ez egy átok.

Mikor az ember ennyire két világ között mozog, némelyik órában rettentő komoly dolgokkal foglalkozom, űrkutatástól kezdve mindennel, éppen amit felhasználok.

Utána meg előjön ez, hogy kb; fakarddal a kezemben rohangálok gyerekekkel.

És tényleg nem bírok leállni, mintha képtelenség lenne.

Nem merek már egy lánnyal se kezdeni, mert egy idő után mind úgy érzi, hogy túl sok vagyok.

Szó szerint, anyukám is sírva fakadt már többször és a volt barátnőm is.

Állandóan olyanokat mondtak, hogy hátráltatnak engem.

-Nem vagyok elég jó neked, te egész más dolgokról álmodsz.

És emlékszem az utolsó napokra, amelyeket velem töltött és mindent nekem adott mert békésen akart tőlem elválni.

De nem bírta tovább.

Nem bulizgatok vagy züllök, semmi ilyen nincs. Mert itthon is megcsinálok mindent, szeretek még főzni is.

De az is olyan, hogy megfogom a receptet és el lehetne adni utána, mert egyfajta autizmusba szenvedek.

Nem részvét kell vagy valami, mert ez nem úgy jön ki, hanem úgy, hogy egész egyszerűen vannak dolgok amelyekből túl sok jutott nekem.

Egész életemet így élem, kapaszkodok és álmodok egy világról amely itt van mellettem de sose lesz enyém.

S közben felküzdöm magamat egy másikba, egy másik ligába amely az állítólagos szerencséseké.

Hisz melyik lány nem örülne, ha a férje mondjuk az új Godzilla forgatókönyvét írná?

Mert én olyan akarok lenni akire büszke a felesége, de úgy érzem mindent elvesztek emiatt, s feleségem végképp nem lesz.

Senki nem bír velem élni, senki se akar velem tartani, ezt tudom, és amint rájövök nem is erőltetem többé a dolgokat.

Lemondok életem szerelméről is, pedig rettenetesen fáj, de tudom, hogy túl sokat várnék el ezzel tőle.

De miért van ez így? Ezerszer és ezerszer próbáltam már, de nem sikerült, a lelkem mindig egyre többre vágyik, nem tudom megfékezni.

Miért nem sikerülnek úgy a dolgok mint másoknak? Normális módon? Miért minden ilyen elbaltázott?

Miért van ez, hogy ennyire sokat akarok??

És tényleg nem pénz, hírnév vagy valami.

Hanem csak maga az érzet, hogy én csináljam.

Én rendezzem, írjam, tervezzem meg hasonlók.

Mi ez??