Mit tegyek, ha meg mindig szeretem?

Velem pont ilyen nem volt, csak hasonló meg talán ilyesmi is lesz mint a te esetedben.

Én totálisan kikészültem legalábbis, de a lány nem tudom, hogy van. Az biztos, hogy már totális álarccal élek, mert nem bírom a gondolatot sem elviselni.

Idővel talán elfelejted, meg, hogy mondjam, biztos jó lesz azzal a sráccal is.

Csak ez gondolom ilyen első szerelem, az meg a legmélyebb. Nekem 21 évesen ért utol, el se tudtam képzelni, hogy ennyire fájhat valami az életben. Ezt azért írom hátha vigasztal.

Próbálj valami hobbit találni, meg egyebek.

Sajnálom, hogy így alakult, de remélem még találkoztok az életben. Vannak akiknek sokkal többet kell kibírniuk és biztos írni fog szerintem.

Fel a fejjel :)

Sajnos nem igazan tudsz mit csinalni.

Szerintem mindenkepp irj neki, add ki magadbol ami nyomja a szived, biztos ertekelne akkor is ha o mar nem erez ugy.:)

1-es vagyok.

Amúgy tudom, hogy mennyire feldolgozhatatlan.

Egész életemben nyomatták a szöveget, hogy ezt meg azt kell elérnem, ilyen meg olyan célok.

Borzalmas lehet neked most, hidd el átérzem. Elköltözni, kényszeresen otthagyni valami fontosat.

Az ilyesmire nincs gyógyír, de Te nem tehetsz róla, erre gondolj.

A szüleid így döntöttek, kész, gondolom reális okai voltak annak, hogy most máshol éltek.

A felnőtt emberek mindig azt teszik ami épp logikus, nekik szilárd az agyuk, lelkük-hát az meg talán nincs is.

Persze akadnak kivételek, én például sose akartam felnőni és láss csodát nem is sikerült :D

De biztasd magad, hogy még összefuttok az életben. Ha keresitek egymást, kapcsolatban maradtok biztosan.

Nincs lehetetlen.

Volt egy pár akiket elválasztott a koreai háború.

Észak és Dél. Nem látták egymást évtizedekig.

Végül Északról átengedték az egyiket és idősen találkoztak újra.

A szerelem pedig még mindig élt.

Ez azt jelenti, hogy ezek igazán értékes dolgok, csak az őrültek nem hisznek az ilyesmi erejében.

Titeket pedig talán csak egy repülőút választ el egymástól, úgyhogy szerintem próbálj meg ilyenekre gondolni.

Majd meglátod milyen gyorsan telik az idő :)

Ha nagyon bánt, akkor írj rá és próbálj meg vele skypeolni, ott legalább láthatod és hallhatod a hangját is, hátha enyhülni fog ez a hiányérzet.

Tudom milyen érzés az, ha valaki hiányzik.

Kitartás!

Hát bizony, ez nagyon rossz.

Én is jártam így de én máshogy:

Jártam 2 évig egy sráccal (4. osztálytól 6.) aztán dobott engem. Azóta már 6 csajjal összejött, jelenleg is van csaja de én még mindig szeretem bla,bla.

Szóval tudom milyen, de én is csak a facebookot és skypot tudom ajánlani. Esetleg néha-néha (mert tudom hogy drága) küldhetsz neki papírra írott levelet, hátha válaszol.

Nem a legjobb megoldás, de láthatod az írását meg esetleg a fotóját is ha küldd, ami nagy vigasz!

Vagy keress valaki mást akibe belezúghatsz és az eltereli a figyelmedet. De a 2. túl nehéz. :D

Kitartás és sok sikert!

Ennek a túloldalán álltam. Legbelül mai napig bánom, hogy nem tartottam a kapcsolatot, ki tudja, mi sült volna ki belőle...

Mi a helyzet ilyenkor? Sz^r volt, ez az egy, ami megmaradt.

engem csak 1 km választ el a volt barátnőmtől, aki egyben a keresztanyám lánya is...

csak akkor látom őt, amikor együtt bulizik a két család...

5 évig voltam együtt vele, máig nem dolgoztam fel...

azóta volt pár barátnőm, de egyik se volt az igazi...

ő meg konkrétan leszar...

keress mást!