Tetszik, de szeretem is?

Most végzősként már kb 2 éve vettem észre az évfolyamomban ezt a lányt. Láttam benne valamit... Mondhatnám tetszett, és egészen tavaly év végig úgy vonzott is egy bizonyos szinten. Próbáltam vele beszélgetni. Mivel közös zenei stílusban (metal, ezt inkább nem részletezem mert lényegtelen) mozgunk és volt egy közös ismerősünk is, aki a suli úgymond legnagyobb metalhead e volt azt hinné az ember könnyen tudtunk dumálni. De sajnos nagyon ritkán beszélgettünk. Már már azt hittem kerül. Így tompult ez az érzés, év végétől most októberig kb. Elkezdtünk többet beszélni, megkérdeztem, hogy tavaly miért "került" és elmondta hogy nem került csak visszahúzódó, ezt észrevettem. Valamilyen szinten visszatért ez az érzés, de leginkább akkor ha csak rá gondolok, nyugalomban, és kevésbé hogyha szemtől szemben vagyunk. Erre valaki aki tapasztaltabb szerelmi ügyekben tudna nekem választ adni? Érdemes lenne ezt esetleg kapcsolattá alakítani? Mert randi meg ilyen nem volt, ismerkedünk beszélünk, fokozatosan. Még 10 év végén volt egy olyan pillanat, amikor egy ablakban ültünk és dumáltunk. Emlékszem akkor a szemébe néztem és olyan érzésem volt hogy lángol a szemem. Nagyon furcsa volt, de jó volt, de ehhez hasonló azóta sem volt de az emlék megmaradt.

Szóval szerintetek mit kéne tenni? Nem érzem azt hogy szerelmes lennék, de valamit igen. Ilyen esetben megéri összejönni? Mert félek, hogyha pl elkezdném sokkal érezhetőbb módon az udvarlást, akkor bennem csak ez az érzés marad meg, az pedig szörnyű lenne ha nem szeretném igazán. Persze ha beszélünk mindig kicsit vidámabb vagyok.

Remélem érhető volt amit írtam :)