Ti, hogy képzelitek el életetek szerelmét?

Hmm álomlány:D

A legeslegfőbb dolog, hogy legyen harmóniában saját magával. Legyen hitelesen magabiztos nő, erős, független. De ne csak akkor amikor emberek között van, hanem egyedül otthon egymagában is.

Többi a szokásos, legyen egy számomra bombázó kisugárzású/külsejű csajszi, de külsőben és kisugárzásban is a legfőbb dolog az arc, és azon belül is a szemek/haj esetleg orr:)

Ha valaki magára ismert írjon, és küldjön képet ;D

Röviden:

Egy olyan lány aki csinos, szeret mosolyogni, intelligens, normálisan viselkedik, vannak életcéljai,félénk is lehet, de ne úgy, hogy két szót nem tudok vele váltani stb, stb

Természetesen plusz nem árt, ha azért van bennünk néhány közös. :)

Realisztikus válaszok jöttek eddig. :D

Én úgy képzelem el az életünket, hogy harmóniában élünk egymás mellett. Nem akaszkodunk egymásra, tiszteletben tartjuk a másik magánéletét de a család a legfontosabb.

Egy kertes házban lakunk valami hegyes-erdős részen (talán nem is ebben az országban), de sokat is utazgatunk együtt.

Két vagy három gyerek, kutyus, esetleg cica. És saját bio kert, ahol mindent tudunk termeszteni.

Röviden ennyi. :) Ó, azt kihagytam, hogy az esküvőnk valami szép tisztáson lenne, a lánykérés (nem mintha rajtam múlna de ez az én álmom) pedig egy túra alkalmával történne, valami vadregényes tájon.

19/L

Ez pont haveromnak való, s mivel itt van át is adom neki a szót, mert én amúgy ilyesmit nem nagyon képzelek el, de ő neki határozott ÁLMAI vannak. Figyelj, jókat fogsz derülni mert veszedelmes lesz szerintem...

Igazság szerint rajtad kívül nem tudom elolvassa-e más, vagy egyáltalán át érzed-e majd de tessék.

Na figyelj, ezt nem lehet elképzelni.

Néha idős emberekkel beszélgetek, nem nézek le senkit de olyan egyszerűek.

Mármint sokan közülük rendkívül okosak, pénzük is van vagy nincs mindegy.

A lényeg, hogy idősként nem ilyen akarok lenni.

Hanem mint mondjuk Spielberg aki még most is filmeket készít, a Ready Player One-t, mint mondjuk valaki aki még mindig gyermek a kora ellenére.

Nekem az öregség mást kell jelentsen, nem akarok lemondani az új LEGO szettekről, az új társasokról, akarok velük játszani.

Nem akarok olyan lányt mint a legtöbb. Áhh meg mint a generációm nagy része tudod, hogy is mondjam.

Mindenki akkora menő, de nem szeretek már velük lenni.

Régen rengeteg haverom volt, rengeteg mert még gyerekek voltak.

Péntek este Mortáloztunk én meg rohangáltam ha néha Fifában sikerült rúgnom egy gólt, mert általában 10-20 nullákra kaptam ki (profi gémerként sose jött át az irányítás na)

Aztán előkerültek a piák, ott még mentem velük, aztán a legdurvább bulik.

Egy brutál este Berlinben, a barátnőm felpofozott aki már sajna nincs velem és aztán jöttek a drogok.

Egy szilveszter este, beküldenek a klotyóba és ott egy csík, célzásul, hogy szívjam fel meg egy csaj aki azt mondja, hogy most lefog szopni.

19 voltam, szűz és a haverjaim úgy szánták, hogy ezzel a nővel majd feloldom azt ahogyan a barátnőm aki már mondtam nincs velem emlékké alakul át, s kiheverem, hogy meghalt.

Azt a lányt otthagytam és mindenki mást is, kivéve néhányakat.

Belefáradtam akkor, megértettem, hogy nem kell ez nekem.

Úgyis már kezdett a munkám és a tanulás kárára menni az egész.

Pedig az egyik ilyen gyerekkori haverommal egy házban is lakom, egy magas és izmos sportoló, szőke hajú adonisz, naponta együtt lógtunk most meg alig beszélünk.

Nem én akartam, hogy így alakuljon, ők változtak meg.

Nekem nem kell az a felszínes élet, nekem az unalmas ahogy ők élnek.

Minden a márkás cuccokról, tetkókról meg arról szól ki milyen kocsit meg házat vesz majd a jövőben.,

A nagy gyerekekből tudod mik lettek?

Ügyvédek, bankárok, mérnökök, közgazdászok meg egyéb anyámkínják.

Jól kereső állások csak épp én mondjuk sose lennék képes egyikre sem.

Kuksolni valami irodában, a pénzen agyalni...áhh.

Inkább festegetek, forgatókönyveket írok olyan stílusban mint mondjuk az Ufók a padláson, imádom azt a filmet.

Ilyen lányt akarok magam mellé is.

Érted, aki érzi a világot, azt ami igazán áthatja az egészet.

Nem ez a materiális lótúró, amiben semmi nincs csak az anyagi javak, a napirend meg a politika, a felszínes gagyi dumák, a nagy zsidózások meg a többi.

Tehetek én arról, hogy más vagyok?

Nem, én gyerek vagyok és ezt nem adom fel egy csajért sem.

De nem vagyok gyp-s sem.

És imádtam itt élni mindig, a Balaton, a Somlón lévő szőlőnk, a barackos, a pesti kóser kajárdák de mára utálok mindent.

Mindenki megváltozott, mindent áthat a gyűlölet, az összetartás nincs meg semmiben.

Mindenki magának akar mindent, senki nem ismeri el Hajós Alfrédot, de félmillió lájk megy Vona Gábornak ha vizslák mellett pózol.

Nekem olyan csaj kell aki a békére lájkol, akivel élhetek bárhol, aki az otthonom lehet.

Akinek csillognak a szemei amikor kicsatolom a melltartóját.

Aki érzi egy ilyen szám és klip lényegét:

https://www.youtube.com/watch?v=5CmdUqX1pyo

Akit magam mellett tudok, hallom ahogy a mellkasomon lélegzik, érzem ahogy kirázza a hideg amikor hajnalban sétálunk hazafelé egy igazi partyból a téli estében.

És akkor legyen mondjuk New York.

Látom ahogy megmossa a friss epreket, látom az örömöt rajta ahogyan bekapja az első szemet.

Akivel minden zenét hallgathatok, nem úgy mint itt ezzel a haverommal, aki leszól mindent ami nem Vaughan Williams XD

Lehet rock, rnb bármi érted, de mindig más.

Mindig frissnek lenni, keresni az újat, fulladozni a fűszerektől az indiai étteremben.

Végigsírni a Felhőatlaszt századik alkalommal is, megkérdezni a meleg haverjainkat milyen kettesben nekik- csak úgy poénból.

Lemosni a sok mocskot és tiszta lappal egy kis lakásban ökörködni, a metrón utazni, elvegyülni az emberek között.

Sose adnám a menőt ilyen meg olyan luxuskocsikkal, hogy én vagyok az ász.

Nem, inkább az utcán venni cd-ket feltörekvő rapperektől, mert ki tudja lehet, hogy épp a jövő Methodman-jétől veszed XD

Bejárni a világot, de nem ilyen tucat turista módon hanem igazán.

Cápákkal úszni, bár azt lehet, hogy végül be se merném vállalni, dzsungelekben barangolni rettegve nem-e csíp meg valami pók azt ott maradsz.

Megfogni a lány kezét, megmelegíteni neki valami forrócsokit, kinézni a legdurvább receptet és végignézni ahogy romba dől a konyha.

Dokumentumfilmeket nézni késő este elhízott macskákról az Animal Planet-en vagy mélytengeri kutatókról akik óriási rákokat találnak és leoltani a villanyt.

Magamhoz ölelni, elmondani mennyire szeretem.

Másnap lemenni a friss kajáért az olasz pékségbe, venni egy videó játékot, elmenni úszni vele.

Mondjuk valamilyen kocsit talán mégis vehetnénk, mert ha esne az eső, beülnénk, valami külvárosi, elhagyott környékre elkocsikáznánk és a kocsiban csókolózni vele.

Órákig ruhákat válogatni vele, lefesteném meztelenül meg a legszebb dresszekben is.

Ökörködni, aztán egy nap esetleg kinézni egy házat, egy nagyobb helyet, úgy 35-40 éves korunkban amikor már ránk férne 1-2 gyerek, na jó legyen kettő.

Ilyen lányt akarok, akit érezhetek és aki érez engem is.

A kedvenc festőm képeit:

https://www.youtube.com/watch?v=1SQXw42wqBI

Akarja mindezt látni, nem akar lemondani ezekről, nem akar felnőni és szürkévé válni.

Akivel megöregedhetek, akivel együtt töltöm az utolsó estéimet is, akivel kettesben halhatok meg, egyetlen ágyban.

S akivel mindez után találkozhatok odafent.