Szerelmes vagyok a legjobb barátomba. Mit tegyek?

Szeva tesó! Leírnám az én történetem, hátha az valamennyire válasz a kérdésedre. Együtt tudok veled érezni.

14 éves vagyok, most nyolcadikos. Az egész történet kb. egy éve kezdődött, tehát mikor hetedikes voltam. A fiúval nagyon sokat kezdtünk el beszélgetni, szinte állandóan dumáltunk facen is. A legjobb fiú barátomnak tartottam. (A csajokat azért nem taszítottam el egy fiúért.) Aztán a barátságnál többet éreztem kb egy hónap után, valamikor október elején. Még mindig rengeteget beszélgettünk. Aztán megtörtént amire vágytam, november közepén összejöttünk (ha esetleg érdekel hogy hogyan, azt is elmesélem privátban, de az egy külön sztori). Végtelenül boldog voltam. Egyerűen nem is tudtam elhinni pár napig, hogy ez valóban velem történik. Hogy meglett az első barátom. Róla azt kell tudni, hogy alacsonyabb nálam kb. fél fejjel, és 5-8 kilóval könnyebb is. De nem én vagyok dagi, hanem ő sovány (én voltam akkor kb. 154 cm és 42 kg). Aztán megbeszéltük hogy nem mondjuk el senkinek. Egy darabig ez így is ment. Konkrétan 2 hétig. Akkor elmondtuk pár embernek akikben megbíztunk (és ugye most is, csak hát múltidő). Teltek múltak a hetek, még mindig ugyan azt a tüzet éreztük egymás iránt. (Majd a végére írom a tanulságot.) Akinek kellett, az megtudta, akinek nem kellett tudnia, az máig nem tud róla. Végül is unalmasan telt el egy tanév (osztálytársak vagyunk mi is). 7 hónap együtt töltött idő után szakítottunk, mert már elmúlt az érzés, semmi veszekedés nem volt. Csak megbeszéltük (ez is külön sztori).

Utólag látom hogy mit csináltunk rosszul. Például alapvető dolgok hiányoztak. Hülyeségnek fog hangzani, de egyszer sem ölelt még, fogta meg a kezem, puszilt meg... csók meg aztán végképp nem volt. Nem tudom miért... talán nem merte. Randizni is csak 2x voltunk 7 hónap alatt... gyászos volt a végére már ez az egész.

Hát ez az én történetem. Remélem te sosem fogsz ki egy ilyen gyáva kisfiút... neked pedig azt tudom tanácsolni, hogy nyugodtan mondd el neki ha úgy érzed. Ha nem tetszel neki, akkor nem. Nem dől össze a világ. De te legalább megpróbáltad és nem fogsz azon örlődni, hogy mi lett volna ha... (én így jártam egy másik esetben, nem léptem és késő volt). Ha van még egyéb kérdésed is, nyugodtan írj nekem privátban, bármiben szívesen segítek ha tudok :). Remélem tanulságos és hasznos volt. Szia.

Szia!

Énis hasonló helyzetben vagyok, bár 24 éves, és a lány barátomat 14 éve ismerem...

A sztori hasonló, így 10 év után már amikor megölel, nem barátságot érzek hanem szerelmet. :(

Úgy érzem h ő fél és nem akar velem kapcsolatba lépni.

Hogy tanácsot adjak, próbáld egyértelműen a tudtára adni h mit érzel,de ne mondd ki, mert a 'szeretlek' szónak súlya van.

Ha ő is nyitna feléd ilyen szinten akkor meg kell próbálni,de ha nem akkor sajnos el kell felejteni.

Sok sikert :)

Szia!

Tudom, hogy mindenki ezt teszi, de azért én is leírom a saját történetem, mert nem mindig végződik rosszul. Nekem is volt egy legjobb fiú barátom, akit alapból úgy ismertem meg, hogy osztálytársak lettünk gimiben. Rengeteget lógtunk együtt, állandóan beszélgettünk, volt, hogy éjszaka azért maradtam fenn hajnalig, mert vele cseteltem. Mindenről tudtunk beszélgetni és úgy éreztem, hogy egyedül ő ért meg igazán. Ez persze sok mindenkinek feltűnt és állandóan azzal nyaggattak, hogy milyen szép pár lennénk. Én viszont valahogy nem akartam járni vele. Illetve, azt hittem, hogy nem akarok. De teltek múltak a hónapok és egyre inkább úgy éreztem, hogy ami köztünk van, az több mint barátság. És éreztem, hogy ezt ő is így gondolja. Szóval mindketten apró jelzéseket ejtettünk el... És nemsokára ténylegesen összejöttünk. Soha de soha nem veszekedtünk és szenvedélyesen szerettük egymást. Ennek már egy éve. És ez azóta is épp így van.

Szóval szerintem próbálj valahogy "jelezni". Tudasd vele, hogy fontos vagy számára. Mutass neki romantikus zenéket meg ilyesmi. És ha viszonozza a jelzéseket, akkor jó esély van rá, hogy ő is szeret. :)