Kik érzik azt, hogy soha nem lesz senkijük?

Na szóval ezt jobban kifejteném.

Tudom,fiatal vagyok(16) éves,de még soha nem volt senkim,nem is smároltam senkivel stb. És nem mondom,hogy nem lett volna lehetőségem,de alapvetően nem akarnak összejönni a dolgaim. Ha valaki megtetszett és alakult volna valami,közbe jött egy másik személy,nem beszéltünk tovább szóval mindig rossz vége lett a dolgoknak. De leginkább el sem kezdődik semmi.

Ennek lehet az az oka,hogy egyáltalán nem iszok és nem is járok bulizni. Egyszerűen nem hiányzik az életemből. Antiszociális viszont nem vagyok,jól el tudok beszélgetni az emberekkel.

Mégsem érdeklek komolyan senkit és kezdek nagyon reményvesztett lenni. Olyan szeretethiányom van emiatt,amiről tudom,hogy csak egy szerelem lenne képes pótolni. Családommal és barátaimmal sem szívesen ölelkezek,puszilkodok(nem vagyok ilyen fajta),de ha lenne valaki akit szerelemből szeretek azzal más lenne a helyzet. De úgy érzem,amilyen balszerencsés vagyok ez nem mostanában fog megtörténni. Pedig most is van valaki,aki tetszik de félek,hogy nála is úgyis csak pofára esnék.

Ki jár hasonló cipőben? Esetleg aki így érez annál elmúlt ez a vágyakozás egy idő után?

16/L