Utálatból szerelem?

22 éves fiú vagyok. Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem a középsulit, volt egy lány osztálytársam akivel nagyon utáltuk egymást. Konkrétan megtudtam volna fojtani a csajt :D Így telt az első 3 évünk, legszívesebben neki mentem volna de ugy nem tehettem mert ő lány. Aztán 12 osztályba valami megváltozott. Volt egy ilyen nagy utolsó osztálykirándulás, Bakonybélbe, erdő meg minden. A lényeg az hogy a csaj elesett és szerinte én voltam a hibás :DD tény hogy kicsit élveztem xD de nem én tehettem róla :D Elekzdtünk vitázni az erődbe. És hát ennek köszönhetően lemaradtunk. Na ott jól idegesített hogy miatta maradtam le, ő meg ugye engem hibáztatott. A lényeg az hogy már be esteledett és kb 4 óra volt mire utol értük a többieket, akik már vissza értek a táborba. Az első 2 órába csak sétáltunk a csajjal és csöndbe magunkba egymást hibáztattuk. Majd ugye amikor találgattuk hogy merre kell menni ugye kénytelenek voltunk beszélgetni. És egyszer csak látom hogy a csajt a sirás kerülgette. Az egyik legnagyobb félelme az volt hogy elfog veszni és soha se kerül haza. Gyerek kora óta félt egyedül lenni. Nemtudom mit volt velem mert legszivesebben kinevettem volna, vagyis értitek. De ehelyett mevigasztaltam és mondtam hogy nincs egyedül és nem fogunk elveszni. A lényeg hogy elkezdtünk beszélgetni megismertük egymást, vissza értünk, a táborba a tábor maradék napjain nem nagyon beszéltünk de mindig mosolyogva nézett rám. Aztán ugye teltek a napok vissza kerültünk a suliba. Szalagavató, most részleteket nem irok mert tul hosszu lesz ez az egész. a lényeg hogy az utolsó pillanatba mind2 párja végül lemondta, és együtt kellett táncolni. megtörtént közelebb kerülünk egymáshoz. és a végén megölelt, és azt mondta köszöni. Mert az egyik álma volt hogy táncolhasson a szalagavatón. A lényeg hogy elkezdünk beszélgetni. és egymásba szerettünk. Jelenleg is együtt vagyunk. Nektek volt már hasonló? olyan fura hogy utálatból szerelem is kialakulhat.