Miért van mindig ez?

Szóval összeismerkedtem egy lánnyal.Minden jól ment vele,kedves voltam vele,megtudtam nevettetni,komoly dolgokról is tudtunk beszélni.Úgy éreztem beleszerettem ebbe a lányba.Többször is megmondtam neki,hogy mennyire szeretem.Aztán elkezdett furcsa lenni és megmondta nekem,hogy átgondolta ezt az egészet és rájött arra,hogy neki most nagyon jó egyedül.Ezt nem nagyon tudtam elhinni,mert általában mindig ez a lányok kifogása.Azóta még mindig ott vagyok mellette úgy mint egy barát,de ezt nem sokáig fogom így bírni mert nagyon szeretem és többet akarok tőle.Régebben ezt más lánynál is észrevettem,hogy így viselkedett.Ez engem nagyon bánt,mert most ezt a lányt nagyon szeretem és boldoggá akarom tenni,de egyszerűen nem tudom hogy mi a baja velem.Azért gondoltam,hogy a barátja maradok,hogy lássa ott vagyok mellette mindig.A lányok mindig sírnak normális fiú után,de akkor minek dobják el pont a normálist?Valami ésszerű magyarázat van erre?