Annyira vagyom a szerelemre (? )

A legjobb baratnomnek van baratja, szinte mindig egyutt vannak. Nem vagyok feltekeny, nem vagyok elhanyagolva, megis rossz erzes. Masik baratnomnek szinten van baratja, harmadiknak szinten. Olyan aranyosak, annyira megvannak, es egyszeruen nem ertem miert vagyok ilyen szerencsetlen.

Szeretethianyos vagyok, en csak arra vagyom hogy valakihez hozzabujjak, es szeressem, es forditva. Nyalas, meg minden, de mar kikeszulok.

A kulvilag fele nem mutatom ezt az egeszet, legalabbis ezt a "szeressen mar valaki!!!" dolgot semmikepp. Szoval szerintem ez problema nem lehet.

Egyebkent konnyen ismerkedem, kozvetlen vagyok, ertem a humort, van nekem is, altalaban birnak az emberek. De valahogy senkivel sem jutunk el odaig...:( 17 eves vagyok, tudom nagyon jol hogy fiatal, boven van meg idom, es 10 ev mulva legyen ez a legkisebb problemam, de jelenleg igy erzem, es szuksegem lenne valakire.

Nem tudom mit tehetnek, nem jar folyton ez a fejemben, nem gondolok erre mindennap, csak amikor igen, akkor szornyu, es orakig tudok sirni, pedig nem is vagyok az a siros fajta lany.

Ha ir egy srac, nem tervezem vele rogton a jovomet, nem elem magam bele semmibe, sot, viszont mar nagyon rosdz.

Nem ismetkedni szeretnek - semmi esely arra hogy a kozelben irjon valaki, akinek tetszem is...csak tanacsokat es velemenyeket szeretnek kerni. Koszonom szepen :)