Fiúk, titeket megrémít az "örökké"?

Több, mint egy éve vagyunk együtt a párommal. Borzasztóan szeretem és el sem tudnám képzelni nélküle az életem. Mindig is arról álmodtam, hogy egyetlen férfi legyen az életemben és én is az egyetlen lehessek valakinek. Lehet régimódi, de ez volt az álmom. És úgy tűnik, megtaláltam ezt a személyt. Nem merem megkérdezni tőle, hogy ő is ilyen komolyan gondolja -e. Egyrészt félek a választól, hogy mi van, ha nem..másrészt nem szeretném elijeszteni. Szeretnék tisztán látni és tényleg megélni a szerelmet, ami bennem van. Sajnos nem tudok a jelenben élni. Tudom, hogy örülnöm kellene, hogy boldogok vagyunk együtt és nem agyalni, hogy mi lesz évek múlva..de ezt nem tudom, hogy kell. Az agyalás és a kattogás embere vagyok. Mindent elrontanék egy ilyen beszélgetéssel? A fiúkkal nem szabad, nem kell ilyenekről beszélni?