Ez még barátság vagy lehet több?

Szóval van egy fiú osztálytársam és egyben jó barátom és hát szeretem. Nagyon. Nincsenek rá szavak és sosem éreztem még ilyet <3 Sok lánybarátja van, van egy, akivel különösen jóban van és összekulcsolt ujjakkal kézenfogva járkálnak néha, bár inkább a csaj nyomul úgy vettem észre, de mindkettőjük szerint nincs köztük több barátságnál. (Amúgy a társaságunkban a barátsághoz hozzátartoznak a rövid ölelések, hasonló.) De ilyet még nem láttam tőle soha, mint ami ma történt.

Szóval ma észrevették a barátaim, hogy nem vagyok túl jól és kérdezgettek. Elmondtam nekik, hogy mi a baj (azt most nem írnám le), akkor a fiú időnként megsimogatta a karom vagy hátulról a vállamra tette a kezét meg ilyenek, szerintem ezek szokásos baráti gesztusok. Aztán egy barátnőmmel vártam, hogy jöjjön az ofő, mert szerettem volna vele beszélni és kicsit ugye könnyeztem, a barátnőm vigasztalt. És nem teljesen emlékszem mindenre mert el voltam foglalva azzal, hogy szívinfarktust kapok :D <3 Szóval a fiú csak megsimította a karom, én odanéztem, hogy ki az, aztán ölelésre nyújtotta a kezét. Persze viszonoztam, és szorosan összeölelkezve álltunk egy ideig a tömött folyosón, olyan jó volt, csak azt kívántam bár örökre így maradhatnánk, mintha minden a helyére került volna. Teljesen elvesztettem az időérzékem, fogalmam sincs, mikor mozdultunk meg. Ő mozdult először, mert már lassan kezdődött volna az óra, de még mindig egymás előtt álltunk, mindkettőnk karja lecsúszott a másikéra, és úgy néztük egymást még egy darabig, megintcsak nem tudom meddig. Majd lépette egyet a terem irányába, közben a karunkról átcsúszott a kezünk a másik kezére, és fogtuk, csak akkor engedtük el, mikor már elég távol voltunk egymástól. Olyan gyengédek voltunk mind a ketten... Annyira más volt, mert eddig is volt olyan, hogy spontán megölelt (akár hátulról meglepetésszerűen), vagy a vállamra hajtotta a fejét, de ez valahogy nekem mélyebbnek tűnt. Később, utolsó két órán kiment a tanár a teremből (mi két külön csoportban vagyunk, de mindkét tanár kiment), ő átjött hozzánk, nem kifejezetten hozzám, de szembe sétáltunk egymással, búcsúzóul sétálás közben gyorsan megint megölelt(ük egymást).

Annyira szeretem, hogy az már fáj és olyan jó lenne, ha lenne ebből valami, ha ő is ugyanúgy érezne.

Kérlek segítsetek. Szerintetek ez simán barátság vagy több? Csak megsajnált, vagy volt ebben más is? Vajon ő is hasonlóképpen érez?