Szerelmes vagyok belé, de ő már nem szeret. Mit csináljak?

2,5 évig voltam együtt a barátommal, akit mindennél jobban szerettem. De nyár végén véget vetett ennek, azzal az indokkal, hogy ő már nem szerelmes. Mindketten sírtunk, szomorúak voltunk, de ő mégis ezt akarta. A kapcsolatunkban nem volt semmi hiba, sosem veszekedtünk, egyszerűen csak elmúlt belőle ez az érzés. Osztálytársak vagyunk...és ez benne a legrosszabb. Nap, mint nap látnom kell a suli kezdete óta, és minden nap újra feléled belőlem ez az érzés. Néha beszélgetünk, baráti szinten ugyanis közös a baráti társaságunk. Elmondta, hogy nincs semmi rossz tulajdonságom, és hogy bánja amiért egy ilyen fantasztikus lányt nem tud szeretni. Néha furcsán viselkedik. Néha azt érzem, tényleg vége van általa mindennek, néha viszont látom a csillogást a szemében, ahogy néz rám, ahogy mosolyog rám, és elbizonytalanodom...szerelmes vagyok belé, még azok után is hogy hónapok óta miatta vagyok szomorú. Úgy érzem, túl tökéletes volt a kapcsolatunk ahhoz, hogy csak így ok nélkül vége legyen. Semmi hibát nem tudok mondani, talán csak annyit hogy néha kicsit megszokottá vált, de ilyenkor általában új helyekre utaztunk (pl Visegrád) és ezek a programok mindkettőnk számára fantasztikusak voltak.

Egyszerűen nem tudom, mit tegyek. Nem tudom hogy van e még együtt jövőnk, nem tudom néha mire véljem azt ahogy viselkedik velem, féltékenykedik akárhányszor csak a telefonomba nézek, számon kéri a barátait h mi volt velem bulikban, ki mászott rám..sokszor rám ír, beszélgetünk. De néha meg azt érzem hogy idegesítem, és taszítana el magától. Azt mondja nekem, már túllépett, már nem szerelmes és nem zavarná az sem ha összejönnék mással. De a legjobb barátja szerint nincs így, mert még nem lépett túl, ő is szomorú sokszor..Egy ideje már nem tudom, minek higgyek, mi az igazság és mi nem. Állandó kettősség van benne, úgy érzem fogalma sincs mit akar. Nekem meg fogalmam sincs, mit tegyek. Mindent szeretek benne, állandóan rá gondolok, és sajnos nincs egy olyan program barátnőimmel se ahova a fiú nélkül mehetnénk. A másik dolog meg, az állítólagos barátnőim egyáltalán nem állnak mellettem, sőt, azóta inkább vele vannak, mint velem, elegük van abból, hogy szomorú vagyok. Nem tudom mit csináljak, hogy lépjek így tovább..egyedül maradtam. A barátnőim sokat bántanak, piszkálnak, mert idegesíti őket hogy még mindig szerelmes vagyok. A volt barátom mindig kérdezi, mi van, mindig meghallgat és igazából ő az egyetlen támaszom (pedig nem beszélek vele olyan sokat, és szinte mindig ő keres.) Tanácstalan vagyok. Nagyon szeretem őt, és érzem hogy ez így nem mehet tovább, nem tudok rá csa barátként tekinteni. Szerintetek mit tegyek? Ti mit tennétek a helyemben? :(