Tényleg csak fellángolás volt és elhamarkodott ismerkedés / döntés, mert 2-3 éve azok a dolgok történtek?

Üdv! 15 éves fiú vagyok.. a problémám az, hogy ma szakítottam a barátnőmmel, akivel 3 napig jártam.

Előzmény: Kb. 6. -os korom óta próbáltam magamnak barátnőt találni, de sajnos 2 éven keresztül sikertelen volt, rengeteg visszautasítást kaptam, így pedig az önbizalmam is egyre szerényebb lett.

A lányt körülbelül 1 és fél hete ismerem, úgy érzem, túl korán mondtam ki neki a "bűvös" szeretlek szót, és kicsit túl reagáltam azt, hogy bejövök neki ennyi csalódás után. Első találkozáskor tetszett, sőt.. mint kiderült, ő kicsit "oda volt értem" . Véleményem szerint túl gyorsan kezdtünk bele a szerelmesdibe, hisz 2x találkoztunk csak személyesen, azon kívül chaten írogattunk egymásnak.. Szerintem egyfajta fellángolás volt, ugyanis ma mint kiderült, nem tudok megtenni érte egy kis dolgot, mert mondhatni a félelmem elnyomja az iránta érzetteket.. (ez kapcsán pedig az is eszembe jutott, hogy még gyerek vagyok ehhez) egyik legjobb barátomat megkérdeztem ezzel kapcsolatban, és azt válaszolta, hogyha kedvelem és szeretem, a félelem nem áll utat. De én nem így éreztem.. innentől kezdve pedig elkezdtem kételkedni az érzéseimben, és mivel nem akartam vele játszani, ezért inkább szakítottam vele. A helyzet az, hogy szerintem ez nem volt szerelem, csak egyfajta elhamarkodott kapcsolat, amit a fellángolás vezetett azért, mert örültem annak, hogy végre tetszek valakinek.. Most nem tudom milyen érzelmeim vannak iránta, nem is tudom eldönteni, hogy tetszik-e?! Úgy vagyok vele jelenleg, hogy gyereknek érzem magamat ilyen téren, és nem vagyok elég önálló.. A szakítást pedig a bizonytalan érzelmeim miatt tettem meg. Gondoltam hogy most nagyon rossz lesz, de jobb ha most derül ki szerintem... később ki tudja hogy esett volna neki, azzal a tudattal pedig, hogy tudom milyen ha visszautasítanak / szakítanak veled, nem akartam még nagyobb fájdalmat okozni neki..