Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg csak fellángolás volt és elhamarkodott ismerkedés / döntés, mert 2-3 éve azok a dolgok történtek?
Üdv! 15 éves fiú vagyok.. a problémám az, hogy ma szakítottam a barátnőmmel, akivel 3 napig jártam.
Előzmény: Kb. 6. -os korom óta próbáltam magamnak barátnőt találni, de sajnos 2 éven keresztül sikertelen volt, rengeteg visszautasítást kaptam, így pedig az önbizalmam is egyre szerényebb lett.
A lányt körülbelül 1 és fél hete ismerem, úgy érzem, túl korán mondtam ki neki a "bűvös" szeretlek szót, és kicsit túl reagáltam azt, hogy bejövök neki ennyi csalódás után. Első találkozáskor tetszett, sőt.. mint kiderült, ő kicsit "oda volt értem" . Véleményem szerint túl gyorsan kezdtünk bele a szerelmesdibe, hisz 2x találkoztunk csak személyesen, azon kívül chaten írogattunk egymásnak.. Szerintem egyfajta fellángolás volt, ugyanis ma mint kiderült, nem tudok megtenni érte egy kis dolgot, mert mondhatni a félelmem elnyomja az iránta érzetteket.. (ez kapcsán pedig az is eszembe jutott, hogy még gyerek vagyok ehhez) egyik legjobb barátomat megkérdeztem ezzel kapcsolatban, és azt válaszolta, hogyha kedvelem és szeretem, a félelem nem áll utat. De én nem így éreztem.. innentől kezdve pedig elkezdtem kételkedni az érzéseimben, és mivel nem akartam vele játszani, ezért inkább szakítottam vele. A helyzet az, hogy szerintem ez nem volt szerelem, csak egyfajta elhamarkodott kapcsolat, amit a fellángolás vezetett azért, mert örültem annak, hogy végre tetszek valakinek.. Most nem tudom milyen érzelmeim vannak iránta, nem is tudom eldönteni, hogy tetszik-e?! Úgy vagyok vele jelenleg, hogy gyereknek érzem magamat ilyen téren, és nem vagyok elég önálló.. A szakítást pedig a bizonytalan érzelmeim miatt tettem meg. Gondoltam hogy most nagyon rossz lesz, de jobb ha most derül ki szerintem... később ki tudja hogy esett volna neki, azzal a tudattal pedig, hogy tudom milyen ha visszautasítanak / szakítanak veled, nem akartam még nagyobb fájdalmat okozni neki..
válasza:Mivel visszafogott voltam kiskoromban, sőt, önállósodni sem hagytak, plusz családi állapotunk is romlott, így eléggé gyakran voltak anno pánikrohamaim, bár gyorsan elmúltak, de elég kellemetlen.. doki szerint stressztől volt és van, és épp ezért eléggé otthon ülős emberke vagyok, vagy csak a környéken hülyéskedek a haverokkal. Mivel a lánnyal nem egy városban laktunk (kb 25-30km van közöttünk), így buszozni kellett volna a másikhoz.. na már most én megszoktam, hogy haverokkal elvagyok vagy valami ismerőssel, és kész, de itt egyedül kell elvégezni ezeket a dolgokat.. 15 éves létemre ettől kicsit parázok, plusz alapból szociálisnak mondanám magamat, nem szeretem ha sok ember van körülöttem, a buszon pedig ez elkerülhetetlen. Szóval, magyarán féltem attól, hogy mi lesz ha rám jön a pánik a buszon, és esetleg majd nem fog elmúlni. Ez szerintem nevetséges, épp ezért mondanám azt, hogy nagyon gyerek vagyok ehhez... (azt szóljon mentségemre, hogy anyám mondhatni "alkoholista" volt gyerekkoromban, sőt, aránylag most is..).
Úgy gondolom, hogy önállósodnom kell még és felnőnöm ezekhez a dolgokhoz, hisz ez nevetséges..
válasza:Elöljáróban, szerintem érett érzelmi intelligenciával rendelkezel, látod a hibáid, elismered a félelemed.
Az a feladatod, hogy túl juss ezeken. Hogy elérj a busszal ahova szeretnél és ez nem a vég cél, ez a minimum.
Ugyanakkor minél messzebbre érsz majd annál több önbizalmad lesz megtenni a következő lépést.
Azt javaslom keress fel hivatásos segítőt.
Ez nem tudom fontos-e, de bátyáimmal jó a kapcsolatom. Ő velük mindenféle félelem nélkül el merek menni jó pár helyre.. :)
Csak kicsit szégyellem, hogy 15 évesen erre nem vagyok képes. ._.
válasza:pszichológust/pszichiátert. és nem, nem ciki. az a ciki ha nem mersz elbuszozni a lányhoz, aki tetszik neked.
hogy mondjak valami személyeset is nekem más okból voltak problémáim, cuccoltam régen elég keményen.
emiatt voltak paranoid gondolataim, önbizalom hiányom, kaptam olyan diagnózist, hogy depressziós vagyok és adtak rá bogyót.
ezzel a mai napig nem értek egyet. nem voltam depressziós.
a lényeg, ma teljesen más vagyok. erősebb vagyok mint valaha.
23F
Pszichológusnál már voltam, lényegében ő a fönti szövegben a "doki" . De mivel fiatal vagyok, erre gyógyszert nem adhat (ami azt illeti, nem is vagyok oda a gyógyszerekért), így annyit mondott, hogy még bőven elnőhetem.. Szerinte csak az újdonságoktól félek, és attól, hogy azokat úgy fogom fel, hogy biztosan valami rossz fog történni.. Mint mondtam, bátyáim ebbe segítettek, úgymond "elnőni" . Lányok terén pl. nagyon hasfájós voltam anno, ahhoz képest most ritkán mondom azt, hogy izgulok az első találkozásnál.
Egyébként ebbe belegondolva, nem lenne jó ötlet esetleg úgy megismerni a távolabbi környezetemet, hogy esetleg mással elmegyek buszozni / autózni. Egyébként figyelemeltereléssel sokat értem el.. pl. egy kedvenc dal gyorsan el feledteti az idegeskedést.
válasza:hm, én nem a figyelem elterelésben hiszek és nem is a bogyókban.
abban hogy ismerem a határaim, a hibáim és képes vagyok túljutni rajtuk.
ne viccelj, még hogy nem izgulsz? ma hívtam el randizni egy lányt, remeg ha rágondolok, nagyon izgatott vagyok. semmire el nem cserélném, imádom ezt az érzést :D
Úgy nem izgulok, hogy enni nem tudok és hasonlók, de amire te gondolsz, az nem az izgatottság? :) Az nálam is megvan, bár igaz, a találka előtt maximum 1 nappal jön csak elő, addig valahogy figyelmen kívül hagyom! :)
Szóval azt mondod, hogy egyedül is képes vagyok túllépni a határaimat akaraterővel és bátorsággal?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!