Szerelmes vagyok egy anime karakterbe, lassan egy éve. Ahogy felismertem magamon a tüneteket abbahagytam az anime nézését, plusz meg is halt benne. De fokozatosan erősödik ez az érzés. Pszichiátriai eset vagyok, vagy mi a franc?!

Sziasztok! Nem tudom, olvassa-e ezt még valaki, aki régen válaszolt. Nosztalgiáztam kicsit a régi kérdések között, és rátaláltam erre a csodára. :'DD

14 évesen írtam ki ezt a kérdést, most 18 vagyok, és el vagyok foglalva az érettségivel. (látszik, mennyire.)

Mai napig szeretek egyedül lenni, és igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy nem szerelem, amit érzek. Immár túl vagyok életem első hosszabb párkapcsolatán (1 év).

Hyuuga Nejiről volt szó amúgy, nem tudom, miért nem akartam leírni anno. Mai napig nagyon kedvelem, bár az animét végig sem néztem, valahol abbahagytam, és azóta egy újat sem kezdtem el. Lehet, jobb is.... 😂

Néhány rövid "történet" után, amit drámára kellett írni, a tanár és pár barátom bíztatására elkezdtem egy könyvet tavaly augusztusban. Azóta azt félbahagytam, és belekezdtem sok másikba is, és a hobbijaim között első helyre lépett fel az írás. A saját sztorim mellett két fanficet is elkezdtem, egy narutósat és egy HP-st.

Ha gondoljátok és látjátok ezt, ti is irhattok pár sort, mi van veletek azóta. Sokat segítettek egyébként a válaszokkal, egy időben tényleg be voltam pánikolva. 😂