Ez egyoldalú? Lehetne esélyem? Miért vagyok ennyire gyáva?

Nem bírom ki. Gyakran veszem észre hogy Rá.. kell hogy nézzek amikor eszem szerint próbálok leszokni róla. Mivel elég idegesítő lehet számára, hogy folyton őt nézem. Viszont néha ilyenkor azt látom, hogy ő is rám néz, persze ilyen kor elkapjuk tekintetünket, de időnként gyakrabban máskor meg szinte soha, de van ilyen. Szerelmes vagyok belé nem kicsit, ő ezt tudja. Ezek mellett ez egyoldalú?

Ha közelemben van lefagyok. Tehetetlennek érzem magam. Ha megyek valamerre a teremben akkor e miatt általában olyan útvonalon megyek ami elkerüli őt. De ha mégis mellette vagyok akkor ezt a tehetetlenséget érzem és monoton sétálok tovább. Ha valamiért együtt kell megcsinálni valamit, egy csoportban, vagy mellém ültetik, inkább meg se szólalok. Elnyelem bármiről van szó. A minap épp csak fél percre nem volt ott más. Hozzám szólt mert csak úgy a majdnem üres terembe mentem be, mert tovább voltam el mint a többiek. Rákérdezett de nem bírtam kinyögni egy értelmes szót sem. Mint máskor. Gyávaság ez? Akartam szólni, de nem bírtam.

Mit kéne tennem? Legalább, hogy tudjam egyoldalú-e. Megőrjít, hogy haza jövök és egy képet fogva kezdek el azon gondolkozni, miért nem teszek semmit, miért vagyok ilyen reménytelen.

Ha ezt bárki elolvasta megköszönöm, bár helyzetemre nincs megoldás de ha bárki megérti örülök, hogy ilyen emberek is élnek még.