Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez egyoldalú? Lehetne esélyem? Miért vagyok ennyire gyáva?
Nem bírom ki. Gyakran veszem észre hogy Rá.. kell hogy nézzek amikor eszem szerint próbálok leszokni róla. Mivel elég idegesítő lehet számára, hogy folyton őt nézem. Viszont néha ilyenkor azt látom, hogy ő is rám néz, persze ilyen kor elkapjuk tekintetünket, de időnként gyakrabban máskor meg szinte soha, de van ilyen. Szerelmes vagyok belé nem kicsit, ő ezt tudja. Ezek mellett ez egyoldalú?
Ha közelemben van lefagyok. Tehetetlennek érzem magam. Ha megyek valamerre a teremben akkor e miatt általában olyan útvonalon megyek ami elkerüli őt. De ha mégis mellette vagyok akkor ezt a tehetetlenséget érzem és monoton sétálok tovább. Ha valamiért együtt kell megcsinálni valamit, egy csoportban, vagy mellém ültetik, inkább meg se szólalok. Elnyelem bármiről van szó. A minap épp csak fél percre nem volt ott más. Hozzám szólt mert csak úgy a majdnem üres terembe mentem be, mert tovább voltam el mint a többiek. Rákérdezett de nem bírtam kinyögni egy értelmes szót sem. Mint máskor. Gyávaság ez? Akartam szólni, de nem bírtam.
Mit kéne tennem? Legalább, hogy tudjam egyoldalú-e. Megőrjít, hogy haza jövök és egy képet fogva kezdek el azon gondolkozni, miért nem teszek semmit, miért vagyok ilyen reménytelen.
Ha ezt bárki elolvasta megköszönöm, bár helyzetemre nincs megoldás de ha bárki megérti örülök, hogy ilyen emberek is élnek még.
Milyen a fiú, vagy lány?
Hogyan viselkedik veled?
A lány vagyok. Még egy éve tudtára hozta az egyik osztálytársam és akkor már azt mondta, hogy tudja. Vagy azért mert nem bírtam befogni a számat és pletykalap lett belőle, vagy ugyanezért amiért nem bírok a tananyagra koncentrálni órán.
Az egyik legjobb barátnőm tudtom nélkül meg kérdezte tőle, hogy tudja-e hogy rosszul érzem magam - e miatt, de csak annyit , hogy"Tudsz róla hogy szomorú". Erre azt válaszolta, hogy nem,, viszont szerintem vagy tudja, de nem akarta mondani, vagy nem tudta miről van szó.
Nem hiszem, hogy viszonozná amit érzek de ezt nem bírom elfogadni. Múltkor fél óráig hallgattam mit csinálnak. És bár láttam, hogy felismertek, utána utánuk ólálkodtam a hévig attól függetlenül, hogy tudtam lát és figyel, nem volt okom elmenni a megállóba, utána futottam vissza a suliba és ezek után jól elkéstem a tesóm ünnepségéről. Mindezt azért mert nem hagy nyugodni, hogy nem hallottam TŐLE, hogy hagyjam már békén, és ezért bár ésszel felfogtam, hogy esélyem sincs, de elfogadni nem tudom.
Ezért azon gondolkodtam, hogy írásban kérem meg, hogy mondja, mert akkor nem lesz visszaút, nem kell hozzá szólnom és el tudom neki hinni hogy komolyan válaszol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!