Mit tegyek ha érzéseim vannak a volt ofőm iránt? Részletek lejjebb

Előre mondom, hogy nem lesz rövid. Csak az olvassa el, aki kész egy kisregényre válaszolni.

Külföldön lakok és tavaj újra jártam a 8. osztályt nyelvi okok miatt, ezért egy új osztályba kerültem. És nyár felé furcsa érzéseket kezdtem táplálni az akkori ofőm iránt, aki egyébként irodalom, nyelvtan, rajz és tesi tanár. Nem tudom mi válthatta ki ezt belőlem, de gyanítom hogy az amikor elmondtam neki hogy amúgy nagyon szeretek történeteket írni, és megkért hogy meséljek az osztály előtt a terveimről, és utána személyesen is megkért, hogy írjak neki róla egy amolyan elemzést, hogy én kinek-minek látom őt, mert tudja rólam hogy jó megfigyelő vagyok. Szóval lehet hogy ezalatt az "elemzés" alatt kezdhettem érzéseket táplálni iránta.

Hozzá kell tennem hogy ő egy tényleg nagyon tiszteletre méltó, őszinte ember, mert mindig mindenkinek próbált tanítani, hogy hogy lehetne jobb ember, hogy mit lát a diákjaiban, és én lényegében ugyanezt tettem vele szemben is amikor megírtam ezt a röpke két oldalas leírást. Azután kaptam tőle egy nagyon meleg köszönetet, megmondta szóban és írásban is, hogy nagyon sokat jelent neki amit írtam, meg hogy felülmúltam minden elvárását, és hogy még nagy dologra vagyok hivatott. Ja, és hogy suli után még feltétlenül kapcsolatban kell maradnunk.

Megadta a telefonszámát, de azután semmi nem érkezett felőle, én meg mivel elég határozatlan és néha félénk vagyok, így nem akartam őt zavarni nyaralás alatt.

Aztán ezek az érzések a nyár első két hete után elültek és ismét a régi voltam. Azelőtt nem tudtam koncentrálni arra amit csináltam, izgatott lettem ha arra gondoltam hogy találkozunk, éjjel-nappal rá gondoltam, a szívem hevesebben kezdett dobogni mikor magához hívott vagy beszéltünk és az arcom is olyankor kipirult, legalábbis forró volt ráadásul úgy éreztem mintha belülről égnék. De ismétlem: mindez csak nyár felé kezdett kialakulni, azelőtt néha-néha odajött hozzám, hogy akkor mit olvasok (ő nem tud magyarul, de volt hogy magyar könyvet olvastam és akkor megpróbált belőle hangosan felolvasni, katasztrófa volt 😂) meg néha kilérte néhány ofőóra témában a véleményemet, de igazából ennyi. Meg előtte ugye bevallottan neki hogy eléggé egyedül vagyok az osztályban és hogy nem tudok beilleszkedni. Csak utána kezdte kikérni a véleményemet, meg minden egyéb, és bátorított is hogy lépjek ki a komfortzónámból, aminek aztán végülis lett valamilyen eredménye. Na, de eltérek a témától.

A lényeg az, hogy ugye abba a suliba jártam úgymond külön zeneórákra, ahol így mindig nagyszerűen éreztem magam, és a zene tanárnőnek írt búcsú levelemben viccből megkérdeztem, hogy jövőre nem járhatnék-e vissza oda. Erre ő megkérdezte az igazgatót, hogy ez lehetséges-e és igennel válaszolt, csak annyi volt a kikötés, hogy belefér-e majd az új órarendembe. Végülis belefért, úgyhogy mehettem. A második ilyen alkalomkor viszont ismét találkoztam a volt ofőmmel, és az érzések megint előtörtek bennem. Akkor ezen nagyon agyalktam és már akkor is így vaciláltam, hogy akkor most mi ez, szerelmes vagyok-e vagy csak valami fellángolás. Amikor aztán már másodjára találkoztam vele, akkor számítottam rá, és akartam is hogy találkozzunk, de akkor miközben beszélgettünk nem éreztem semmit.

Levontam a következtetést, hogy legutóbb ez nem szerelem miatt volt, hanem csak azért éreztem úgy mert már régen láttam, és örültem a viszont látásnak. Szóval letudtam magamban annyival, hogy ez csak az én hülyeségem, és amúgy sem jöhetne össze sehogy sem (én 16 ő 31). Aztán a minap nem tudom miért, de róla álmodtam és ezek az érzések megint feltörtek bennem. Azóta gondolkozom, de inkább magamnak tagadom hogy ez bármi is lenne, csak az aggaszt engem, hogy nyár óta már jó pár hónap eltelt, ahhoz, hogy ezt fellángolásnak lehessen tituálni. Egyébként már rákerestem ilyen tanár-diák témára, és soknál írják, hogy ez csak átmeneti időszak, előfordul ilyesmi, meg hogy ez addig fog tartani amíg nem találok mást. Szeretnék ennek hinni. Ti tudtok valamit tanácsolni, vagy voltatok már így? Normális válaszokat szeretnék kapni, nem bunkókat.