Irodában dolgozók - A tudatom már nem erősebb az érzéseimnél, mit tegyek, hogy ne tegyem most tönkre az életem? Volt már aki ilyenen ment át közületek? Részletek lent

1. Nagyon fáradékony vagyok. Van, hogy a legkisebb dolog, pl valamit betenni a táskámba is megerőltető és nem tudom magam rávenni.

2. Egyszer felhőtlen jókedvem van, egyszer viszont nagyon magam alatt vagyok és nincs átmenet a kettő között.

3. Gyakran kell kimennem az irodából járkálni, mert azt érzem, megfulladok ott és rossz a kedvem ha ott vagyok és megkönnyebbülök, ha kijövök.

4. Nagyon korán felébredek és rögtön az értelmetlenség érzése fog el és sírnom kell.

5. Gyakrabban vannak pánikrohamaim

6. Hízok, de nem bírom abbahagyni az evést.

7. Nehezebben bírok a munkára koncentrálni.

8. Az összes barátom teher, és a szimpla kéréseik (pl találkozzunk, beszélgessünk, stb) vagy ha írnak nekem is olyan amivel őrületbe kergetnek.

9. Idegbajt kapok minden embertől az utcán, már ritkábban mozdulok ki, csak ha dolgoznom kéne.

És tudom, hogy ez mind nem helyes.

Eddig a tudatom erősebb volt a gondolataimnál és ha nem volt kedvem az irodába lenni, csak rászóltam magamra... Most nem megy, a testem automatikusan cselekszik. Vagy erőt bírtam magamon venni, ha fáradt voltam mindenhez még a legapróbb dolgokhoz is, most nem megy.

Pár hete bekamuztam egy betegséget és itthon maradtam begsin, de következő hétre ez ugyanígy fent maradt.

Nagyon félek, hogy valami bajom lesz ebből a munkahelyemen, már a főnökség jelezte felém, hogy eléggé lazán veszem a szüneteket meg nem nagyon adok bele mindent a munkába. Hogy ha keményebben dolgoznék, leküzdeném ezt a sok sz.rt és tenném a dolgaimat.

Van, hogy próbálok beletemetkezni a munkába, de 1-2 óra múlva az agyam lekapcsol, bejönnek gondolatok, elbambulok és átadom magam az elmerülésnek és nem szomorú leszek csak befordulok és nem bírok kijönni fél órán át és akkor megint nem csinálok semmit az irodában és zavarja őket.

És ilyenkor jön oda mindenki és zavarnak, hogy beszélnek hozzám és ha goromba vagyok mert magamra akarok maradni a főnök jön izélgetni... Hogy miért nem vagyok szociálisabb a többiekkel, stb.

A munkámat szeretem, ugyanazt dolgozom már több éve és eddig nem volt gondom.

A másik meg, hogy a baráti táraságom kezdem elüldözni vagy a tévképzelgéseimmel (ez utál, ez nem jó, azt nem akarom csinálni, ettől félek, stb.) vagy csak szimplán azzal, hogy napokig lesz.rok mindenkit és akármit kérnek, nem törődök velük és közben érdekel mi van velük meg szeretnék segíteni nekik,. de fáradt vagyok hozzá és elbliccelem.

Attól félek, ha ezt a hisztit tovább folytatom elveszítem a munkám és a barátaimat.

Aki átment már hasonlón, hogy tette túl magát úgy ezen, hogy megmaradtak mind a barátai és a munkában sem lett kára.

Köszönöm előre is a választ

26/L