Vajon érdemes lesz nélküle élni?

Hát ide jutottam

17/F

Nagyon hosszú lesz, úgyhogy sajnálom, de remélem vegigolvassatok..

Na kezdem is... 17 éves vagyok

Nagyon nehéz gyerekkorral eddig, csak az elnyomás, a szenvedés, az elutasítás...

Eddig voltak kapcsolataim, de soha nem éreztem semmit, hiába voltak gyönyörű lányok stb...

Nekem nem az számít..

Nagyon nagy bajok következtek az életemben, kezdenek megoldódni, de elfogom veszíteni két éven belül édesanyám.

Nem tudom feldolgozni, nem megy, nekem már csak ő maradt, senki más...

Ugye egy életre megvagyok pecsételve...

Nemhiszem hogy lenne ennél rosszab bármikor, de ez még csak a sztorim kezdete.

15 éves voltam, még hülye, nem gondoltam semmire hogy elvisztek majd egyszer mindent ami jó, és fontos... De hogy ennyire hamar???

Nyár volt, ugye nem volt suli stb... Unatkoztam unatkoztam, és véletlen megtaláltam egy lányt...

Beszélgettünk kb 2 hónapig..

Rájöttem ugyan olyan mint én legbelül, és nagyon aranyos volt velem... Végül valahogy osszejottunk, kiontottem neki az érzéseim, ő volt az egy akinek én megtudtam nyílni.

Nagyon messze lakik tőlem, délkeleten... Úgyhogy egy évig beszéltünk...

És olyan boldog voltam vele, és szerintem ő is, de sohasem láttam... Annyira gondtalan volt vele minden, elfelejtettem minden bajt, ami létezett.

Ő most 16 éves, én 17, én 15 voltam, ő 14 amikor megismerkedtünk...

Annyira szerettem, hogy mindig az első helyre tettem... Mindig szó szerintem, fontosabb volt anyámnál is. És eljött a 2023 Nyárja...

Elmentem hozzá, 280-kilometerre.

Annyira boldogok voltunk az első találkozáson.. annyi csók... Ölelés többit nem reszletezem.

És elmentem hozzá harmadjára...

Akkor valami megváltozott de már akkor kiokosadtam... Történtek vele olyanok amiket nem mondott nekem el, és én nem tudtam róla de engem okolt miatta..

Azt mondja hogy ő fél tőlem stb, mindegy...

190cm vagyok, 90 kiló.

De sohasem tudnám bántani, soha...

És utánna találkoztunk, többször is, szerintem jó volt...

Megtörtént az első is, neki is az első volt... Azok az érzelmek... Hogy annyit vártunk egymásra... És végül ennyire közel lettünk egymáshoz. De történt egy baj... Úton voltam hozzá, de defektet kapott az autó félúton, és elment az idő... Nem tudtam hozzá menni, pedig nagyon készülődött nekem...

Mindig küldte a képeket, hogy vasalja a haját, sminkel stb...

És osszevsztunk... És örökre megváltozott utánna minden...

Azt mondja utánna csak a rossz maradt meg neki... Nem tud már szeretni...

És itt jön ide, hogy én mennyire szeretem, mennyi mindent megtettem érte... Más nem tenné meg érte soha... De mégis fontosabb lett neki minden mint én, ezekszerint csak egy játék voltam neki...

Utánna nem beszéltünk kérek egy hónapig, szeptember 16-ig..

Rairtam hogy mi van vele, mert miattam már voltak neki öngyilkossági kísérletei...

De csak most jön a java.. (igen hosszú lesz :)

Ugye hogy nem beszéltünk...

Azt mondja "nagyon hiányzol de félek hogy megint bántasz"

És utánna leírja hogy "szerelmem"

Én írom hogy "tényleg így érzel?"

A válasz ra, hogy mindig...

És megint megpróbáltuk.. beleestem a csapdába uraim.

Úgy írt velem mint régen... Egy napig..

Utánna megint elhidegült tőlem...

És rájöttem hogy csak hazugság volt mind az egész, csak egy játék... És ő azt mondta, hogy "azért csináltam így veled mert nem akarok, hogy VALAKI megölje magát miattam...

"Én csak egy valaki vagyok neked.." ezek után csak egy valaki... És mondom ezért játszol velem... Ennyit érek, ennyit érdemlek... Pedig volt rá időm hogy kiismerjem teljesen... De nem sikerült.

Én mindig az őszinte érzéseim fejeztem ki neki... Voltak terveink... Ház, gyerekek... Ház megis van...

Nagyon nagyot csalódtam, hogy ennyit törődtem vele, ennyire szerettem, az első helyen volt nekem mindig...

De amiket mondott az megpecsételődött bennem.

Nem tudok már hinni neki ezek után, de szeretem, mert ő az első, és az utolsó számomra...

Bíztam benne, olvasgattam a régi üzeneteket... Gondolkoztam rengeteget, és ha kettonkre gondoltam csak úgy felemészt a fajdalom.. és jött a múlthét szombat...

Elmentem hozzá megbeszélni...(persze a szülei sohasem tudtak rólam, senki sem)

És akkor először nem is köszönt csak megölelt.. rám sem nézet még oda nem értünk a mi kis titkos helyükre.. és leültünk a padra, fél óráig hozzá sem szóltunk egymáshoz, és csak ültem, fagyott pofával, egyenesen mint S cövek mellete... Ő gyornyedve ült, nem láttam az arcát sem a hajatol.. egyszer csak megfogja a kezem, és odateszi a melle alá, hogy olelkezzunk.

Ramdolt hátulról.. és simogatta a kezem, én a hátát...

És még mindig nem történt egy szóváltás sem.

És egymás szemébe néztünk közelről...

Megcsókolt... Úgy mint meg soha.. őszinte volt... De kitudja..

És elkezdtünk beszélgetni hogy ki is a baj... Én szidtam magam, hogy ennyire hülye egy kretén vagyok... De az is vagyok őszintén szólva...

Míg elnem jott a szombat addig én kétszer is véget akartam vetni az életemnek.. de egyszer sem sikerült, apám megérezte, és azonnal jött... 10 másodpercen múlt.

És ezen elkezdtett sírni "R" nevezzük így a lányt.

Hogy hová is jutottunk.. én nem tudok nelkule élni, megölnek az emlékek vele... Hogy mennyire jó volt, de lehet mind egy hazugság.. nekem segítség kell...

A csók után leült a földre, húzott magával, 3 perc kínos csend után azt mondja hogy ez nem fog működni.. egy világ tört bennem össze...

Hogy mennyi mindent próbáltam én tenni hogy jó legyen...

És ezért koveztetek arra hogy minden csak egy hazugság, mert ha akarna engem, akkor nem lenne semmilyen feltétel..

Lelki problémásak vagyunk mindketten, nagyon nagyon, de én vele olyan vagyok mint egy másik ember, mintha nem is lenne múltam...

Azt beszéltük meg hogy idő kell nekünk, (ő mondta)

Hogy magunkat tegyük helyre...

És én lehet tulgondoltam, de lehet hogy azért, hogy elfelejtsuk egymást... Stb..

De én másfél év után nem tudom elfelejteni soha "megölnek az emlékek"

Írt az első talalkozaunkra egy levelet nekem... Olyant meg nem kaptam senkitől, és olyan szerelmet még soha nem éreztem... Két oldalas volt, a csókjai rajta, az illata is... És olyan szépeket írt bele.. de akkor ezekszerint elkurtam... De ő is hibás nagyon sok mindenben...

És az lett a vége, hogy eldob, minden más fontosabb lett neki, mint én... "Van nagyob bajom is mint te" ezt ma írta... És nem akarok évvel az érzéssel tovább élni, egyszerűen rajtam már nem tud semmi segiteni... Nekem nincsen senkim az életében a szüleimen kívül... Édesanyám SM beteg...

Nagyon nagyot csalódtam, nem ezt érdemlem... Én csak szerettem mindnenel jobban e világon...

De látjátok, nem szabad bízni senkiben... Tönkretett..

És ma inkább elköszönt tőlem, a halálba küldött, flegma üzenetekkel... Én nem erdemeltem ezt... Köszi ha elolvastatok végig, ha egyáltalán lesz valaki, de nemhiszem, azért ezt leírom hogy maradjon utannam valami.

Meselhetnek mindent magamról, hogy mennyi mindenhez értek, mennyi mindenhez van erzekem...

4 éves korom óta tudok írni, olvasni stb.. de minden hiába "R"-nek is leírtam, hogy megölsz... És te is inkább meghalsz minthogy velem legyél...

Olyan jó is volt vele... És ez öl meg, hogy ő nem csak egy r..anc volt, akivel egy hétig voltam...

És ezt kaptam, ennyit érek..

Csak egy játék vagyok, akinek csak hazudnak.