Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vajon érdemes lesz nélküle élni?
Hát ide jutottam
17/F
Nagyon hosszú lesz, úgyhogy sajnálom, de remélem vegigolvassatok..
Na kezdem is... 17 éves vagyok
Nagyon nehéz gyerekkorral eddig, csak az elnyomás, a szenvedés, az elutasítás...
Eddig voltak kapcsolataim, de soha nem éreztem semmit, hiába voltak gyönyörű lányok stb...
Nekem nem az számít..
Nagyon nagy bajok következtek az életemben, kezdenek megoldódni, de elfogom veszíteni két éven belül édesanyám.
Nem tudom feldolgozni, nem megy, nekem már csak ő maradt, senki más...
Ugye egy életre megvagyok pecsételve...
Nemhiszem hogy lenne ennél rosszab bármikor, de ez még csak a sztorim kezdete.
15 éves voltam, még hülye, nem gondoltam semmire hogy elvisztek majd egyszer mindent ami jó, és fontos... De hogy ennyire hamar???
Nyár volt, ugye nem volt suli stb... Unatkoztam unatkoztam, és véletlen megtaláltam egy lányt...
Beszélgettünk kb 2 hónapig..
Rájöttem ugyan olyan mint én legbelül, és nagyon aranyos volt velem... Végül valahogy osszejottunk, kiontottem neki az érzéseim, ő volt az egy akinek én megtudtam nyílni.
Nagyon messze lakik tőlem, délkeleten... Úgyhogy egy évig beszéltünk...
És olyan boldog voltam vele, és szerintem ő is, de sohasem láttam... Annyira gondtalan volt vele minden, elfelejtettem minden bajt, ami létezett.
Ő most 16 éves, én 17, én 15 voltam, ő 14 amikor megismerkedtünk...
Annyira szerettem, hogy mindig az első helyre tettem... Mindig szó szerintem, fontosabb volt anyámnál is. És eljött a 2023 Nyárja...
Elmentem hozzá, 280-kilometerre.
Annyira boldogok voltunk az első találkozáson.. annyi csók... Ölelés többit nem reszletezem.
És elmentem hozzá harmadjára...
Akkor valami megváltozott de már akkor kiokosadtam... Történtek vele olyanok amiket nem mondott nekem el, és én nem tudtam róla de engem okolt miatta..
Azt mondja hogy ő fél tőlem stb, mindegy...
190cm vagyok, 90 kiló.
De sohasem tudnám bántani, soha...
És utánna találkoztunk, többször is, szerintem jó volt...
Megtörtént az első is, neki is az első volt... Azok az érzelmek... Hogy annyit vártunk egymásra... És végül ennyire közel lettünk egymáshoz. De történt egy baj... Úton voltam hozzá, de defektet kapott az autó félúton, és elment az idő... Nem tudtam hozzá menni, pedig nagyon készülődött nekem...
Mindig küldte a képeket, hogy vasalja a haját, sminkel stb...
És osszevsztunk... És örökre megváltozott utánna minden...
Azt mondja utánna csak a rossz maradt meg neki... Nem tud már szeretni...
És itt jön ide, hogy én mennyire szeretem, mennyi mindent megtettem érte... Más nem tenné meg érte soha... De mégis fontosabb lett neki minden mint én, ezekszerint csak egy játék voltam neki...
Utánna nem beszéltünk kérek egy hónapig, szeptember 16-ig..
Rairtam hogy mi van vele, mert miattam már voltak neki öngyilkossági kísérletei...
De csak most jön a java.. (igen hosszú lesz :)
Ugye hogy nem beszéltünk...
Azt mondja "nagyon hiányzol de félek hogy megint bántasz"
És utánna leírja hogy "szerelmem"
Én írom hogy "tényleg így érzel?"
A válasz ra, hogy mindig...
És megint megpróbáltuk.. beleestem a csapdába uraim.
Úgy írt velem mint régen... Egy napig..
Utánna megint elhidegült tőlem...
És rájöttem hogy csak hazugság volt mind az egész, csak egy játék... És ő azt mondta, hogy "azért csináltam így veled mert nem akarok, hogy VALAKI megölje magát miattam...
"Én csak egy valaki vagyok neked.." ezek után csak egy valaki... És mondom ezért játszol velem... Ennyit érek, ennyit érdemlek... Pedig volt rá időm hogy kiismerjem teljesen... De nem sikerült.
Én mindig az őszinte érzéseim fejeztem ki neki... Voltak terveink... Ház, gyerekek... Ház megis van...
Nagyon nagyot csalódtam, hogy ennyit törődtem vele, ennyire szerettem, az első helyen volt nekem mindig...
De amiket mondott az megpecsételődött bennem.
Nem tudok már hinni neki ezek után, de szeretem, mert ő az első, és az utolsó számomra...
Bíztam benne, olvasgattam a régi üzeneteket... Gondolkoztam rengeteget, és ha kettonkre gondoltam csak úgy felemészt a fajdalom.. és jött a múlthét szombat...
Elmentem hozzá megbeszélni...(persze a szülei sohasem tudtak rólam, senki sem)
És akkor először nem is köszönt csak megölelt.. rám sem nézet még oda nem értünk a mi kis titkos helyükre.. és leültünk a padra, fél óráig hozzá sem szóltunk egymáshoz, és csak ültem, fagyott pofával, egyenesen mint S cövek mellete... Ő gyornyedve ült, nem láttam az arcát sem a hajatol.. egyszer csak megfogja a kezem, és odateszi a melle alá, hogy olelkezzunk.
Ramdolt hátulról.. és simogatta a kezem, én a hátát...
És még mindig nem történt egy szóváltás sem.
És egymás szemébe néztünk közelről...
Megcsókolt... Úgy mint meg soha.. őszinte volt... De kitudja..
És elkezdtünk beszélgetni hogy ki is a baj... Én szidtam magam, hogy ennyire hülye egy kretén vagyok... De az is vagyok őszintén szólva...
Míg elnem jott a szombat addig én kétszer is véget akartam vetni az életemnek.. de egyszer sem sikerült, apám megérezte, és azonnal jött... 10 másodpercen múlt.
És ezen elkezdtett sírni "R" nevezzük így a lányt.
Hogy hová is jutottunk.. én nem tudok nelkule élni, megölnek az emlékek vele... Hogy mennyire jó volt, de lehet mind egy hazugság.. nekem segítség kell...
A csók után leült a földre, húzott magával, 3 perc kínos csend után azt mondja hogy ez nem fog működni.. egy világ tört bennem össze...
Hogy mennyi mindent próbáltam én tenni hogy jó legyen...
És ezért koveztetek arra hogy minden csak egy hazugság, mert ha akarna engem, akkor nem lenne semmilyen feltétel..
Lelki problémásak vagyunk mindketten, nagyon nagyon, de én vele olyan vagyok mint egy másik ember, mintha nem is lenne múltam...
Azt beszéltük meg hogy idő kell nekünk, (ő mondta)
Hogy magunkat tegyük helyre...
És én lehet tulgondoltam, de lehet hogy azért, hogy elfelejtsuk egymást... Stb..
De én másfél év után nem tudom elfelejteni soha "megölnek az emlékek"
Írt az első talalkozaunkra egy levelet nekem... Olyant meg nem kaptam senkitől, és olyan szerelmet még soha nem éreztem... Két oldalas volt, a csókjai rajta, az illata is... És olyan szépeket írt bele.. de akkor ezekszerint elkurtam... De ő is hibás nagyon sok mindenben...
És az lett a vége, hogy eldob, minden más fontosabb lett neki, mint én... "Van nagyob bajom is mint te" ezt ma írta... És nem akarok évvel az érzéssel tovább élni, egyszerűen rajtam már nem tud semmi segiteni... Nekem nincsen senkim az életében a szüleimen kívül... Édesanyám SM beteg...
Nagyon nagyot csalódtam, nem ezt érdemlem... Én csak szerettem mindnenel jobban e világon...
De látjátok, nem szabad bízni senkiben... Tönkretett..
És ma inkább elköszönt tőlem, a halálba küldött, flegma üzenetekkel... Én nem erdemeltem ezt... Köszi ha elolvastatok végig, ha egyáltalán lesz valaki, de nemhiszem, azért ezt leírom hogy maradjon utannam valami.
Meselhetnek mindent magamról, hogy mennyi mindenhez értek, mennyi mindenhez van erzekem...
4 éves korom óta tudok írni, olvasni stb.. de minden hiába "R"-nek is leírtam, hogy megölsz... És te is inkább meghalsz minthogy velem legyél...
Olyan jó is volt vele... És ez öl meg, hogy ő nem csak egy r..anc volt, akivel egy hétig voltam...
És ezt kaptam, ennyit érek..
Csak egy játék vagyok, akinek csak hazudnak.
nyugi haver ilyenek de van pár normális is azért.....
ha meg nem találsz kutyád még mindig lehet 🐕
Igazából semmi különös nem történt, csak veled is megesett az, ami kb. mindenkivel. :) Ez az élet része. Tudod, mi a legjobb? Hogy tíz év múlva ez egy kedves emlék lesz. Szeretettel fogsz visszagondolni erre a lányra és a mostani önmagadra is, hogy milyen nagyokat tudtál érezni. Addigra elmúlik a harag és a keserűség, és komoly összeget tennék arra, hogy már a feleséged és a gyerekeid körében leszel.
Nem mondom, hogy ne érezd rosszul magad, mert van rá okod. Igenis érezd magad rosszul, ez egy ilyen játék, hozzá tartozik. Csalódtál, persze, hogy fáj. De az öngyilkosság minimum túlzás lenne a helyzetedben, ráadásul hülyeség is, mert akkor soha többé nem élheted át a jó részeket sem. Márpedig ezt akarod, nem? Nem halott akarsz lenni, hanem a mostani érzéseket nem akarod átélni. Ja, hát aki nővel kezd, az ne panaszkodjon. :)
Édesanyádnak is szüksége lesz rád, de apádnak is. Ennyire nem b*szhatsz ki velük, bőven elég nekik az SM.
Lányok jönnek-mennek, utólag meg mindenki okos. Az egész baráti körömből mindössze egy (1) ember van, aki azt a nőt vette feleségül, akivel először összejött. Egy ember. Azt hiszed, hogy a csalódás csak téged érint? Könyvtárakat írtak már tele ezzel a témával, mióta világ a világ ezt csinálják a nők (meg amúgy a férfiak is).
Szóval üdv a klubban! Sírd ki magad, aztán meglátod, hogyan tovább.
Vég se olvasom....minek.
Érdemes hát!
Na jó, én elolvastam, ilyen drámai leírással ritkán találkozom, ne vedd rossz néven. Igazából nehéz is kibogozni a pontos sztorit a halálba küldött és nem tudok nélküle élni között. Lényegében, látszólag onnan indult a baj,hogy nem sikerült (időben) odaérned a találkára, és ezen összekaptatok? Természetesen ezt nem preferáljuk mi lányok, de mégis ha valakit megszeretünk, ennyi végett nem veszünk 180 fokos fordulatot. Ez a szöveg tőle, hogy fél tőled,eléggé nonsense,hiszen nem adtál rá semmi okot, már az írásodból ítélve. Mellesleg már az elején írtad,hogy boldog voltál vele és gondtalan volt minden,amikor még nem is láttad.. Ez furcsa számomra, nagyon idealizáltnak tűnik számomra ez a csaj. Azt hiszem,te látsz bele többet,mint aki valójában. Megcsókol, aztán van nagyobb baja is neki mint te, elhidegül stb.. Elhúzza előtted a mézesmadzagot. Én a helyedben véget vetnék ennek a viszonynak, (de úgysem lennél képes megtenni) mert nem vezet SEHOVA, lehet játszani továbbra is a hattyúk halálát, de drága, 16-17 évesek vagytok, és te meg akarod ölni magad egy lány miatt? Ebben igazat adok hogy segítség kell neked, egy pszichológussal való beszélgetés biztos jót tenne, mert lejön az egész írásodból hogy mennyire labilis vagy (jelenleg ). Az,hogy öngyilkossági kísérleteitek vannak egymás miatt, elég beteges, vagy nem tudom mit reagálhatnék rá szofiszfikáltabban.. Tudom milyen ha az ember szerelmes,de ez már valami toxikus rajongás inkább. Én is voltam halálosan beleesve valakibe 15-18 évesen,azt hittem az utolsó lélegzetemig őt akarom majd, aztán tovább léptem. Bumm. Próbálj már tisztán látni,és logikusan gondolkodni legalább egy percig. Tudom most hihetetlennek hangzik,de amikor már tényleg eleged lesz és eléggé fáj amit tesz veled a lány, csak akkor fogsz pontot tenni a végére,úgy látszik még nem elég rossz neked, még akarsz szenvedni.
Hidd el, semmi rosszindulat nincs bennem feléd, egyszerűen úgy veszem észre hogy a lelki világodon kellene csiszolni, az teljesen valid hogy az édesanyádért ennyire aggódsz,én kívánom hogy mégis legyen jól végül, (habár nem tudhatom miről van szó) de mivel nagyrészt a lányról szól a kérdés, annyit javaslok,hogy ne kínozzátok többet egymást. Legalábbis te szenvedsz,az biztos. Nagyon fiatalok is vagytok, távol is laktok, már most viták vannak.. Nem fog menni, ezt be kell látnod akármennyire is fáj. Kérlek gondold át,minden jót kívánok a lelki felépülésedhez ebből amiben most vagy, és végképp nem feladni az életed. Annyi hihetetlen dolog várna még rád. Én bízok benned ✨
20L
Elvesztem a sztoriban, mi is volt a kérdés? 😅
Igen, èrdemes élni! (Ha jól értettem.)
1: Gondolj bele: van egy lány aki a valódi lelkitársad-felesèged-gyermekeid anyja lesz a jövôben. Ha eldobod az életed, eldobod ennek a lehetôsègét. És egyben megfosztod a leendôbeli lányt is annak az örömétôl, hogy veled legyen!
2: Külön puszi apukàdnak, aki van annyira figyelmes , hogy a beteg èdesanyàd mellett van arra kapacitása hogy észrevegye amikor te mélypontra kerülsz. Abba amugy belegondoltál, hogy neki milyen élete lenne ha elveszti az anyukádat És téged is?
Én végig olvastam. 17 éves vagy. Nem fog itt megállni az élet hidd el, leszel még szerelmes. Az ilyen se veled, se nélküled kapcsolatoknak meg nem sok értelme van. Főleg ilyen távolságban, alig ismertétek egymást. Engedd ezt el, és fel a fejjel. Leszel még később boldog.
Anyukádnak pedig jobbulást!
Magaddal foglalkozz. Sport, munka. Kikapcsolódás barátokkal.
Mindenki volt már így.
Először szokd meg nélküle az életet,aztán majd jön akinek jönnie kell.
28 évesen jártam hasonlóan csajjal, más házasság meg két gyerek után.
Sztem nincs okunk panaszra.
Idővel jobb lesz, egy év, két év. Ne hagyd el magad az a lényeg :)
Igen.
Nem tudom tekinthető e kapcsolatnak ez?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!