Barátnőm szakított velem?

Sajnos szakított velem barátnőm és nem tudom ezt feldolgozni, öngyilkosságon gondolkozom.

4,5 éve voltunk együtt, viszont tavaly már volt egy hasonló szakítása a nyár közepén. Nem szeretett már, nem volt szerelmes. Szóval 3 hétig külön voltunk, majd találkoztunk egy szórakozóhelyen és megcsókolt, könyörgött szó szerint, futott utánam, hogy fogadjam vissza. Én mocskosul szerettem és vissza is fogadtam… nagyon jó volt minden, viszont mivel egyetemista vagyok februártól gyakornokoskodom heti 30 órába, mellette pedig rengeteg zh, vizsgám van / volt… és nem volt annyi időnk együtt. Viszont amikor csak tudtam mindig lementem hozzájuk, volt olyan hogy 2 hónapig csak én voltam, ő nem jött.

Utóbbi 3 hétbe tényleg kicsit elhanyagoltam, mivel utolsó éves vagyok , nagyok sokat tanultam/ tanulok, magántanárhoz is kellett mennem, de ennyit kértem tőle ezt az időszakot valahogy éljük túl. Júliustól pedig minden szabadidőmet neki szentelem, már a nyaraláshoz a szállást is lefoglaltuk, viszont időközbe ő is elkezdett diákmunkázni, ahol hétvégén is kell dolgoznia , szóval az utóbbi 3 hétben tényleg nem volt annyi időnk együtt, de akkor is náluk aludtam, és volt hogy bevittem hétvégen hajnalba dolgozni mert tényleg nagyon szeretem.

Most csütörtökön lejött hozzám itt aludt, sok mindenről beszélgettünk, sok mindent hozzám vágott, pl.: hogy én karrierista vagyok.. nekem a munka a pénz az első, hozzáteszem kocsit tartok fent, magamnak veszek mindent, az évek alatt rengeteg helyre elvittem. Azt mondta nem szeretne mindig hozzám alkalmazkodni , mert én vagyok az idősebb , és nekem már a dolgozás ah első neki még a tanulás, mivel ő középsuliba érettségi után maradt +2 évre szakmán, de nagyok keveset kellett tanulnia, szóval mindig hamarabb végzett , mint én, és nagyok sokat volt egyedül, megszokta ezt, fájt neki, amit rettenetesen sajnálok. Viszont nem tudtam megszakadni , tényleg nem… nem érdekel a pénz se se a tanulás teljesen összetörtem.

Pénteken még bevittem a munkába én pedig mentem tanárhoz nem beszéltünk sokat, megmondom őszintén aznap megsértődtem rá egy kicsit, mivel bejelentette , hogy hát ő korrepetálni fog egy fiút hétvégén az egyik nap ( testvérének az osztálytársa ) , így hát nem nagyon írtam neki, másnap szombaton egésznap nem írt se ő sem én, este pedig szakított minden szó nélkül, levette a képeinket stb. Kérdőre vontam, mondtam neki beszéljük meg.

Ő már lezárta azt mondta.. lementem hozzá tegnap , viszont azt mondta sokszor megpróbáltuk, ő már nem szerelmes, lezàrta ezt magába, mert sokat volt egyedül megszokta.. viszont én könyörögtem , sírtam neki, nem akartam elengedni, nagyon nagyon szeretem a mai napig.

Most pedig teljesen offon vagyok, nem tudok tanulni, nyugtatókat szedek , magamat tudom csak okolni, mivel figyelmeztett engem , hogy nem érzi így jól magát… de tényleg nem tudtam 1000 felé szakadni, semmi szabadidőm nem volt, munka , tanulás és ő … ebből állt az életem, egy barátommal sem találkoztam, helyette tényleg ha volt időm, akkor vele voltam.. de nagyon sajnálom az egészet , annyira bánom az egészet, valaki tudna valami tanácsot adni,

Tippet , esetleg újra megbékélhet mint tavaly ? Rájöhet, hogy mégse jó így neki?