Veletek is volt csajok, hogy éreztétek hogy egy pasival ugyanazok vagytok de valami közbe jött?(fiúk is válaszolhatnak)

volt egy kapcsolatom ahol nagyon boldog voltam 5 hónapig, összevoltunk nőve a párommal éreztem hogy ugyanazok vagyunk, a stílusunk, a téma köreink, az ízlésünk mindenben, mit szeretünk/mit nem... amit eltudtok képzelni konkrétan minden:) aztán közben a negatív dolgok is eléggé közösek voltak párszor, a makacskodás esetleg... csak én úgy általam hozzá a dolgokhoz mivel nagyon szerettem őt, hogy sosem bántanám meg, ő még úgy hozzá a dolgokhoz, hogy "én csak vissza adtam amit te adtál nekem",ilyen téren olyanokat adott vissza hogy a szavak amiket mondott már éreztem hogy ez túlzás amiket hozzá vág a fejemhez, túl csúnyán bánt velem mikor konfliktus volt egy kis vita/veszekedés, én olyan vagyok hogy elmondom egyből ami bánt szépen és oldjuk meg egyből hamár elmondtam, ő is ilyen:) mármint így állította be, de mikor elmondtam neki szépen ő máris kezdte, hogy veszekedni szeretnék stb stb... és nagyon csúnya vitáink voltak, de mindig kibekultunk utána és nagyon szerettük egymást ezt biztosra merem fogadni ő is szeretett engem még ha azt mondja hogy szanalombol is volt velem. aztán március végéig nagyon jó volt(lehet tudni az anyja engem valami okból utál engem és találkozni sem tudtunk már és az én szüleim is így voltak a kapcsolat végén) áprilisi hónap mikor elkezdődött mintha kicserélték volna... mikor megint volt valami konfli vagy ami engem bántott például amit mondott a szavakkal vagy hasonló és szépen mondtam el vagy valami kérdésem volt amivel nem megbántani akartam vagy ilyen mint eddig akkor már nem érdekelte mivan... egyre többet járt ki a barátaival meg már kaptam is meg hazugságokon azzal a bizonyos "legjobb baratnőjével" és csak lepleződött le a pasi... aztán alázott le engem a barátai előtt, mindig a barátait választotta helyettem már áprilisban és már nem törődött a kapcsolatunkkal, sokszor megsiratott mar nem birtam és még akkor a képembe is röhögött, hogy milyen szánalmas vagyok, hogy sírok és ilyenek... miközben annyi mindent vágott hozzám amire nem hiszem megérdemeltem én csak a jót akartam mindig és nagyon nagyon de nagyon szerettem őt... de nem tudom mi lett vele áprilisban (nekem ő volt az első barátom akivel mentem kézen fogva az úton és szerettem és vele voltam együtt mindenhol és én is én voltam neki az első úgyszintén, én 16 vagyok és lány, ő 19 és fiú és érettségivel áll szemben most jelenleg). félek tényleg nem szeretett amit mondanak nekem a barátai hogy csak "szanalombol volt velem együtt" és hogy ő már túl tett rajtam (1 hónapja szakítottunk) de én ebben nem hiszek... amit láttam én a szemeiben ahogyan rám nezett meg, hogy ő is mondta, hogy "nem gondoltam volna, hogy ennyire hasonlítunk mi ketten" és annyit harcoltunk mi ketten a kapcsolatért, titokban mentünk ki még ha a szuleink/barátaink eltiltottak egymástól, 2 hónapig ment így már március/április... csak félek hogy nem tudom mit tegyek... mit higyjek, én nem hiszem hogy szanalombol lett volna velem... segítsetek mit tegyek!