Nagyon fáj ez az egész.(?) Többi lennt.

Azért írok ide mert itt név nélkül is lehet kérdezni és jól jönne egy külsős véleménye. Szóval pont 1 éve jöttünk össze a volt barátommal, nagyon nagy szerelem volt. Idén februárban, 3 hónap után költözünk össze az ország másik felébe, mindketten messze a családtól. Mivel senkit és semmit nem ismerünk és én pályakezdő is vagyok ezért nagyon nehezen találtam munkát és nem nagyon találtuk a helyünket. Megviselt minket ez az egész, hibáztam én is ő is és májusban szakított velem. Szerintem nem ez lett volna a megoldás, én végig szenvedtem a nyarat nyugtatót is szedtem mert nem bírtam feldolgozni hogy itt hagyott engem egyedül. Májusban munkába álltam de a magánéletem miatt augusztus közepén elküldtek. Anyagilag is teljesen lenullázódtam, nem tudom fönntartani a háztartást. Közben augusztus elején vissza jött hozzám a barátom de én már nem tudtam benne bízni és úgy éreztem hogy csak azért csinálja mert lelkiismeret furdalasa volt amiért itt hagyott. Kirángztott magával Németországba mert ő közben ott dolgozott hogy menjek ki és minden milyen jó lesz. De nem. Úgy rángatott engem ahogy kedve volt. Ha olyan kedve volt kidobott, ha olyan akkor kirangatott magával. Haza jöttem 1 hét után mert nem érzetem jól magam,közben az 1 hetes Németországi kalandom után teljesen lenullázódtam, már a rezsit sem tudtam fizetni. Teljesen tönkrement megint a kapcsolatunk, mert ő nem akar haza jönni Magyarországra én meg nem nagyon szeretnék kimenni. Közben érzetem hogy egyre rosszabbul vagyok ezt mondtam is neki. Odaig fajult a dolog, hogy mindketten megcsaltuk egymást, én is és kiderult hogy ő is kinnt randizgatott a hátam mögött. A rezsit nem tudtam fizetni illetve kajára sem volt már pénzem, így a szüleimtől kértem segítséget. Miután megcsaltam, kiderult hogy itthon van szóval lementem hozzá és akkor láttuk egymást utoljára. Következő nap úgy érzetem hogy én nem bírom ezt és begyogyszereztem magam és ittam. Bevittek a kórházba, infúzión voltam majd a pszichiátriára. Családom több 100km-re él tőlem, jelenleg ők tartanak el mert augusztus közepe óta nem találtam munkát 100 helyből 100 elutasított. Most dolgozok pár napja, sikerült találni munkát, családom elküldott pszichológushoz, oda fogok járni jövőhéttől. Nagyon rosszul vagyok és nem tudom hogy fogok kijönni ebből az egészből, utálom magam hogy megcsaltam, a tükörbe sem tudok nézni. 1x sikerült a volt barátommal beszélni ahol megbeszéltuk hogy ezt mind ketten elrontottuk, egyikünk sem tanult a hibájából és én is meg ő is sajnálja a történteket. Én nem hinném hogy valaha együtt leszünk ezek után.

Kérlek titeket, legyetek tekintettel arra hogy nagyon rosszul vagyok, az ítélkezős kommentekre nem vagyok kíváncsi. Építőkrikita jól jönne hogy mit kellett volna másképp csinálni stb.

Vélemény?