Miért ilyen(ek), csak féltékeny(ek)?

A "megnembaratom" es koztem (azaz meg nem vagyunk egyutt rendesen) 3 ev van es a legjobb baratnom egyszeruen keptelen orulni a boldogsagomnak. Rajta kivul meg egy ket embernek mondtam ezt de azok nagyjabol elfogadtak. De neki nem tudom mi a baja. Kezdjuk ott hogy szerintem teljeseb normalis a 3 ev korkulonbseg, de o allandoan azt hajtogatja hogy szakitani fogunk, minek keztunk ki egymassal, csak azt a dolgot akarja tolem (amit egyebkent nem is engednek neki max honapok/evek mulva mert mindketten komolyan gondoljuk es ezt le is szogeztuk az elejen) nem gondolja komolyan a fiu, es ehhez hasonlok mikozben nevetgel. Lehet az a baja hogy neki sose volt rendes baratja mert aki szerette ot azt dobta es csak toxic fiukkal kezd ki akikkel normalisan meg csak beszelni se lehet. Es meg o mond nekem ilyeneket mert ez eletem elso komolyabb kapcsolata. Szerintetek? (egyebkent minden masban jol kijovunk es en mindig tamogattam a kapcsolataba o dontott igy en sose tennek ilyet vele)