Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek ha ennyire szerelmes vagyok?
Sziasztok.
Ez egy hosszú leírás lesz, ahol ki kell fejtenem a fél élettörténetemet. Rengeteg lesz a mesélés, sok türelem fog kelleni hozzá, de sokat segítenétek vele!
Tizenhat éves fiú vagyok, tizedikes. Átlagos értékrenddel. Hetero vagyok. Véleményem szerint jóképű vagyok, de nem vagyok szép testalkatú ember. Tavaly lettem egész életemben előszőr igazán szerelmes. Sok szép lányt ismerek, de a crushom pont az osztálytársnőm.
(Bocs a kifejezésért én sem szeretem. Crush = kiszemelt, aki bejön neked. Ezt csak a semi-boomerek kedvéért írtam le.)
Önmagában kissé kínos, hogy pont egy osztálytársnőmbe szerettem bele. Sok ismerősöm el is ítéli a gondolatot. Sajnos nem tudok mit tenni, ő a legempatikusabb, legszebb lány akit jelenleg ismerek.
Amit rólam kell tudni az az, hogy kisgyerekkorom óta folyton a megaláztatásban volt részem. Elvesztettem minden önbizalmam, mindig kigúnyoltak és elítéltek, mert nem vagyok társalgós típus. De nem vagyok sem emocionális, sem depis. Végtelenül empatikus tudok lenni, együttérzek mindennel és mindenkivel. Minden embert szeretek, ezt megtartom mindig magamnak. Nagyon kevés barátom van, de azok igazi emberek.
A lány városi, nn pedig falun élek, onnan ingázok reggelente suliba.
Ezen kívül egy enyhe szociális fóbiában szenvedem.
(Rettegek az emberi reakcióktól, véleményektől, stb.
Ezeket nem szoktam kimutatni, kevesen veszik csak észre.)
Bekerültem középsuliba, online időszak alatt a lánnyal néha segítettük egymást online felelés alatt, nagyon keveset beszéltünk Messengeren. Mikor véget ért az online, szorongva sétáltam a folyosón minden reggel. Megismertem pár új embert, közben a szemem sarkából figyeltem napról-napra a lányt, figyeltem azt, ahogy neki is barátai lesznek. Tizedik osztály elején kemény "pszichoanalízisbe" kezdtem, folyamatosan figyeltem a lányt (feltűnés nélkül), és sikerült kiderítenem, hogy mennyire egy szerethető személyiség.
Eltelt az idő, második félévben feleszméltem arra, hogy kezdeni kéne valamit. A szociális fóbiám és zavaraim miatt nem vagyok valami jó személyes társalgó, beszélőpartner, így elkezdtem vele nagyon banális dolgokról beszélgetni. Eleinte nagyon keveset beszéltünk. Két-három naponta szóltunk egymáshoz. Egy alkalommal megegyeztünk abban, hogy online is beszélgetünk többet. Így is történt, napról-napra.
Egyszer kirakott egy insta storyt, valami olyasmi volt a szöveg, hogy "mondd el most, amit sosem mertél elmondani eddig". Egy poszt volt, amit valami angol idézetes oldalról osztott meg a storyába. Kaptam az alkalmon, és akkor közöltem vele, hogy nagyon bejön nekem. A reakció annyi volt, hogy "köszöni, hogy elmondtam, de ő most nem kedvel senkit úgy". Ez nekem nagyon rosszul esett. Azt gondoltam, hogy hazudik valami randomságot, miközben neki is megvannak a kiszemeltjei.
Ez a szomorúságom hamar elmúlt, miután egyik közeli barátomtól értesültem valamiről: a lány visszautasított időközben (ameddig nem beszéltünk) 2 másik (szerintem nálam jobb) pasit is. Rögtön bevillant, hogy lehet nem velem van a baj (xd).
Nemsokára elkezdtünk újra beszélgetni, és egyre kedvesebbnek tűnt. Azért lett egyre odafigyelőbb/barátságosabb/kedvesebb velem, hogy ne érezzem rosszul magam miatta, illetve észrevette, hogy úgymond gátlásos vagyon néhány téren. Ezért nagyon hálás vagyok neki, amit vele is közöltem. Ez a kedvesség őszinte volt, de akkor nem úgy értelmeztem ahogy kellett volna: nem sokkal ezután felkértem arra, hogy jöjjön el velem sétálni egy parkba és utána a Mekibe étkezni (more like kajáni). Mikor személyesen kérdeztem, azt mondta, nem tudja, hogy szeretne-e eljönni. Később ráírtam online, és akkor ez volt a válasz: "tudom, hogy nagyon akarsz próbálkozni, de tényleg nincs esélyed, ne haragudj ://".
Azóta több, nálam is sokkal mainstreamebb pasi bepróbálkozott nála, de nem jött össze egyiknek sem. Ez nem azt jelentni, hogy a lány beképzelt. Sőt, ellenkezőleg. Hanem valami oka van annak, hogy nem akar párkapcsolatot. Még nem tudom, hogy micsoda. Azt nem tudom, hogy ő maga mennyire mainstream, erről sosem beszélt, de sok jó barátja van. Biztos sok jó másik srácot is ismer.
Az még fontos infó, hogy szerintem egyáltalán nem jó megoldás, ha ilyenkor az ember elkezd friendzone-olni. Gondolkoztam rajta, de semmi értelme ezt tennem. Mindenképp undoríto szerintem, hogy a buzgó "barátságomat" egy olyan emberre erőltessem rá, aki visszautasított már.
Főleg, hogy ezt hátsó szándékkal tenném. Szóval nem tettem/teszem.
Ezek után nekem hatalmas lejtőn indult lefele az életem. Mindjárt a végére érek a lejtőnek, ugyanis hajlandó lennék az életemet is kioltani, ha nem jön össze a dolog. Csak rá tudok gondolni, tudom azt, hogy nem ismer annyira, amennyire kellene. Nem vagyok elég bátor kezdeményező. Nem merek odamenni. Zsákutcának tűnik a dolog. Mióta megint beszélünk (egyre többet, sőt, nagyon sokat) szóba sem merem hozni megint a köztünk lévő relációt. Egyre kedvesebb megint, de nem kérdeznék rá újra, ugyanaz lenne a vége és elcseszném a (talán) utolsó esélyem. Messengeren sokat lelkiztünk, elmondtam neki, hogy mennyire szarul vagyok lelkileg (kesőbb jöttem rá, hogy pont miatta van, ezt nyilván neki nem mondtam el). Ő is elmondta, hogy régebb őt is sokat zaklatták és gúnyolták.
Köszönöm szépen, ha elolvastad! Köszönöm előre a válaszokat is!
(BIZTOS VAN OLYAN INFÓ, AMI LEMARADT, MOST NEM JUT ESZEMBE, A KÉRDÉS UTÁN VÁLASZKÉNT LEÍROM.)
válasza:"Nekem sem éri meg kigyúrni magam csak azért, hogy tetsszem neki."
Nagyon vicces vagy😂 Az előző válaszaidban még azt állítod, hogy bármit megtennél, hogy tiéd lehessen a lány, és még az életedet is kioltanád, ha ez nem jönne össze, de azért most meg mégsem vagy hajlandó változtatni magadon. (Egyébként nem is kell, csak saját magadat cáfolod meg, ami kicsit furcsa)
Nem szeretnélek bántani, de ha nem lenne igaza azoknak a kommentelőknek, akiknek nem óhajtasz reagálni, akkor nem magyarázkodnál ennyit és nem írnál konkrét regényeket 1-1 válaszodba arról, hogy te igenis tökéletes lennél annak a lánynak. Valójában te is tudod, hogy ez veszett ügy, csak erőteljesen kapaszkodsz még mindig abba a megmaradt reményfoszlányokba, amiket a lány azzal kelt benned, hogy még nem hagyta abba a beszélgetést veled.
Csak két dolgot jegyeznék meg a viselkedéseddel kapcsolatban:
1, Mit vársz el a válaszolóktól, mégis hogy segítsenek, ha te már előre tudod, hogy milyen választ akarsz látni? Na meg mégis honnán tudnák, hogy te ilyen meg olyan szuper tulajdonságokkal rendelkezel, ha ebben a kérdésben semmit nem mutatsz, csak kétségbeesést, makacsságot és naivitást? Az összes üzenetedből sugároznak ezek a dolgok, úgyhogy nem hinném, hogy annyira mellélőttek a feltételezéseikkel.
2, Lehet, hogy neked tökéletes lenne a lány, de belegondoltál már abba, hogy te az lennél-e neki? És mielőtt rávágnád, hogy igen, gondolkozz el egy kicsit. Nem kételkedem, hogy rengeteg szeretetet adnál neki, de ennyi önmagában nem elég. Hiába gondolod azt, hogy rengeteg közös van bennetek, nem biztos, hogy ő pont ilyen embert keres magának. Ha nem vonzódik hozzád külsőleg, vagy nem tetszik neki a személyiséged, akkor nem tudsz mit tenni. Évekig bizonyítgathatod a jó tulajdonságaidat, ha nem tetszel neki, nem fog változni a véleménye. Nem véletlen írjuk ennyien, hogy hagyd őt, a te érdekedben. Nem éri meg ennyit vesződni egy emberrel, miközben lehet, hogy megismerhetnél valaki mást, aki megbecsül téged azért, amilyen vagy. Jelenleg csak az idődet vesztegeted, és ha nem leszel öngyilkos, akkor 10 év múlva majd állsz tanácstalanul, hogy basszus, mennyi időt elpazaroltam egy olyan személyre, aki a kezdetektől fogva nem akart velem lenni. Nem erőltetheted rá valakire a szerelmet. Ha fordítva lenne a dolog, és egy lány rád lenne szállva, hogy ő a te tökéletes embered, és hogy szüksége van rád, hogy kigyógyítsd a jelenlegi rossz helyzetéből, akkor te vígan ugranál a karjai közé? Nem hiszem.
Szóval a saját érdekedben mondjuk, hogy hagyd abba a kergetőzést és lépj túl rajta, mivel jelenleg az értékes fiatal éveidet arra pazarolod, hogy valaki után fuss, ami egyáltalán nem éri meg. Vannak barátaid? Tölts időt velük, menjetek el szórakozni, különböző programokra, használd ki a tinédzser éveidet, mielőtt az egészet kidobhatod a kukába.
#41
"Nagyon vicces vagy😂 Az előző válaszaidban még azt állítod, hogy bármit megtennél, hogy tiéd lehessen a lány, és még az életedet is kioltanád, ha ez nem jönne össze, de azért most meg mégsem vagy hajlandó változtatni magadon."
Látom megint nem esik le miről beszélek. Addig nem éri meg kigyúrnom magam, ameddig nem tudom, hogy valóban szükséges-e és mennyire kell megfelelnem neki. Tehát én csak tippelem, hogy az enyhén vézna testalkatommal gondok lehetnek, de ez nem elég alap arra, hogy belőlem hirtelen Pumped Gabó testépítő legyen.
Hogyha tényleg tudnám, hogy neki ez a legfontosabb szempont, akkor nyílván megtenném.
Nem is értem, hogy Te magadtól hogy nem bírsz idéig fejben eljutni? Tehát szerintem egy 2 éves jobban következtet dolgokra, mint Te. Kezdem úgy érezni, hogy jobban jártam volna a saját gondolataimmal, mint a gyakoris "segítségekkel".
#41
"Igen, valószínű, hogy külsőre nem jövök be neki eléggé."
Én is csak azt mondtam, hogy valószínű. Mindvégig erről beszéltem, nem esik le? Előbb meg kell tudnom, hogy valóban fontos szempont-e ez neki. Vagy lehet, hogy csak a hajammal van problémája. Semmi sem biztos, de feladni akkor sem fogom, ameddig van még remény.
válasza: válasza:Így újra elolvasva a kérdést: "mit csináljak ha ennyire szerelmes vagyok?" megint azt gondolom, hogy el kéne felejtened a lányt. Ha viszont nem akkor csináld azt amit te is mondtál, próbálj megváltozni. És szerintem egyébként nem ártana ha edzenél is, de te tudod.
Illetve szerintem lehet hogy jó lenne ha elmennél pszichológushoz, ha van rá lehetőséged. Ő is tudna segíteni, hogy ne legyenek öngyilkos gondolataid.
#36-os voltam
#47
Köszi, egyetértek.
#46
"Csak segíteni próbáltunk, te támadásnak élted meg"
More like: "Te segítségnek élted meg, amíg mi támadtunk."
válasza:41-sel tökéletesen egyetértek.
16 éves lány vagyok még nem szeretnék párt magamnak pont az ilyen emberek miatt mint te kérdező. Nagyon lelkis vagy, futsz a szekér után mi nem vesz fel, erőszakos vagy, egoista aki nem hallgatja meg a másikat, felelőtlen paraszt stb.
Szerintem keress új barátokat, menj el néhányszor buliba (én egyszer voltam szabadtérin nem tetszett annyira), keress barátság extrákkal kapcsolatot bár jobban működik lány -férfi felállásban mint fiú - nő-vel legalábbis nálam de tanulj nyelveket, készülj érettségire, keress fel egy pszichológust és kísérő mondatként felejtsd el azt a lányt. Nagyon sajnálom őt, hogy így rámásztál én feljelentenélek. Ne akard másra erőltetni magad jó tanácsként mondom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!