Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek ha ennyire szerelmes vagyok?
Sziasztok.
Ez egy hosszú leírás lesz, ahol ki kell fejtenem a fél élettörténetemet. Rengeteg lesz a mesélés, sok türelem fog kelleni hozzá, de sokat segítenétek vele!
Tizenhat éves fiú vagyok, tizedikes. Átlagos értékrenddel. Hetero vagyok. Véleményem szerint jóképű vagyok, de nem vagyok szép testalkatú ember. Tavaly lettem egész életemben előszőr igazán szerelmes. Sok szép lányt ismerek, de a crushom pont az osztálytársnőm.
(Bocs a kifejezésért én sem szeretem. Crush = kiszemelt, aki bejön neked. Ezt csak a semi-boomerek kedvéért írtam le.)
Önmagában kissé kínos, hogy pont egy osztálytársnőmbe szerettem bele. Sok ismerősöm el is ítéli a gondolatot. Sajnos nem tudok mit tenni, ő a legempatikusabb, legszebb lány akit jelenleg ismerek.
Amit rólam kell tudni az az, hogy kisgyerekkorom óta folyton a megaláztatásban volt részem. Elvesztettem minden önbizalmam, mindig kigúnyoltak és elítéltek, mert nem vagyok társalgós típus. De nem vagyok sem emocionális, sem depis. Végtelenül empatikus tudok lenni, együttérzek mindennel és mindenkivel. Minden embert szeretek, ezt megtartom mindig magamnak. Nagyon kevés barátom van, de azok igazi emberek.
A lány városi, nn pedig falun élek, onnan ingázok reggelente suliba.
Ezen kívül egy enyhe szociális fóbiában szenvedem.
(Rettegek az emberi reakcióktól, véleményektől, stb.
Ezeket nem szoktam kimutatni, kevesen veszik csak észre.)
Bekerültem középsuliba, online időszak alatt a lánnyal néha segítettük egymást online felelés alatt, nagyon keveset beszéltünk Messengeren. Mikor véget ért az online, szorongva sétáltam a folyosón minden reggel. Megismertem pár új embert, közben a szemem sarkából figyeltem napról-napra a lányt, figyeltem azt, ahogy neki is barátai lesznek. Tizedik osztály elején kemény "pszichoanalízisbe" kezdtem, folyamatosan figyeltem a lányt (feltűnés nélkül), és sikerült kiderítenem, hogy mennyire egy szerethető személyiség.
Eltelt az idő, második félévben feleszméltem arra, hogy kezdeni kéne valamit. A szociális fóbiám és zavaraim miatt nem vagyok valami jó személyes társalgó, beszélőpartner, így elkezdtem vele nagyon banális dolgokról beszélgetni. Eleinte nagyon keveset beszéltünk. Két-három naponta szóltunk egymáshoz. Egy alkalommal megegyeztünk abban, hogy online is beszélgetünk többet. Így is történt, napról-napra.
Egyszer kirakott egy insta storyt, valami olyasmi volt a szöveg, hogy "mondd el most, amit sosem mertél elmondani eddig". Egy poszt volt, amit valami angol idézetes oldalról osztott meg a storyába. Kaptam az alkalmon, és akkor közöltem vele, hogy nagyon bejön nekem. A reakció annyi volt, hogy "köszöni, hogy elmondtam, de ő most nem kedvel senkit úgy". Ez nekem nagyon rosszul esett. Azt gondoltam, hogy hazudik valami randomságot, miközben neki is megvannak a kiszemeltjei.
Ez a szomorúságom hamar elmúlt, miután egyik közeli barátomtól értesültem valamiről: a lány visszautasított időközben (ameddig nem beszéltünk) 2 másik (szerintem nálam jobb) pasit is. Rögtön bevillant, hogy lehet nem velem van a baj (xd).
Nemsokára elkezdtünk újra beszélgetni, és egyre kedvesebbnek tűnt. Azért lett egyre odafigyelőbb/barátságosabb/kedvesebb velem, hogy ne érezzem rosszul magam miatta, illetve észrevette, hogy úgymond gátlásos vagyon néhány téren. Ezért nagyon hálás vagyok neki, amit vele is közöltem. Ez a kedvesség őszinte volt, de akkor nem úgy értelmeztem ahogy kellett volna: nem sokkal ezután felkértem arra, hogy jöjjön el velem sétálni egy parkba és utána a Mekibe étkezni (more like kajáni). Mikor személyesen kérdeztem, azt mondta, nem tudja, hogy szeretne-e eljönni. Később ráírtam online, és akkor ez volt a válasz: "tudom, hogy nagyon akarsz próbálkozni, de tényleg nincs esélyed, ne haragudj ://".
Azóta több, nálam is sokkal mainstreamebb pasi bepróbálkozott nála, de nem jött össze egyiknek sem. Ez nem azt jelentni, hogy a lány beképzelt. Sőt, ellenkezőleg. Hanem valami oka van annak, hogy nem akar párkapcsolatot. Még nem tudom, hogy micsoda. Azt nem tudom, hogy ő maga mennyire mainstream, erről sosem beszélt, de sok jó barátja van. Biztos sok jó másik srácot is ismer.
Az még fontos infó, hogy szerintem egyáltalán nem jó megoldás, ha ilyenkor az ember elkezd friendzone-olni. Gondolkoztam rajta, de semmi értelme ezt tennem. Mindenképp undoríto szerintem, hogy a buzgó "barátságomat" egy olyan emberre erőltessem rá, aki visszautasított már.
Főleg, hogy ezt hátsó szándékkal tenném. Szóval nem tettem/teszem.
Ezek után nekem hatalmas lejtőn indult lefele az életem. Mindjárt a végére érek a lejtőnek, ugyanis hajlandó lennék az életemet is kioltani, ha nem jön össze a dolog. Csak rá tudok gondolni, tudom azt, hogy nem ismer annyira, amennyire kellene. Nem vagyok elég bátor kezdeményező. Nem merek odamenni. Zsákutcának tűnik a dolog. Mióta megint beszélünk (egyre többet, sőt, nagyon sokat) szóba sem merem hozni megint a köztünk lévő relációt. Egyre kedvesebb megint, de nem kérdeznék rá újra, ugyanaz lenne a vége és elcseszném a (talán) utolsó esélyem. Messengeren sokat lelkiztünk, elmondtam neki, hogy mennyire szarul vagyok lelkileg (kesőbb jöttem rá, hogy pont miatta van, ezt nyilván neki nem mondtam el). Ő is elmondta, hogy régebb őt is sokat zaklatták és gúnyolták.
Köszönöm szépen, ha elolvastad! Köszönöm előre a válaszokat is!
(BIZTOS VAN OLYAN INFÓ, AMI LEMARADT, MOST NEM JUT ESZEMBE, A KÉRDÉS UTÁN VÁLASZKÉNT LEÍROM.)
válasza:29/30-as válaszoló is jó nagy balfasz, de a lenyeg, hogy neked ezt a lányt minél hamarabb el kell felejtened. Többször is elutasított, ráadásul határozottan, egyértelműen. És sajnos ez később sem fog változni, elhiheted. Nem jössz be neki.
Próbálj változtatni ezen a mentalitáson. Azt pedig hogy emiatt megölöd magad azt felejtsd el. Én elhiszem, hogy nem tökéletes az életed és tudom hogy milyen az amikor visszautasítanak. De hidd el ez a lány nem illik hozzád és fogsz találni olyat akinek te is tetszeni fogsz.
#29-est már megkértem, hogy hanyagolja a hülyeségeit, úgyhogy kérlek tartsd tiszteletben.
Köszönöm, elegem volt, fogalmatok sincs miről beszéltek. További szép napot kívánok, mivel faxomnak van kedve megint minden képzelgéseteket és feltevéseteket egyenként kijavítani.
Vagy inkább röviden leírom (nem lett rövid), mi is a probléma ebben a kommunikációban.
Az történik, hogy az általam leírtak alapján kialakult egy kép a fejetekben, rólam. Nagyon úgy tűnik, hogy hibásan, tekintve a következőket... Hogy mertek olyat feltételezni, hogy én:
"hattyú halált játszom"
"bullshittel flörtölök a lánynak"
"fehér lovagnak tettetem magam"
"friendzoneba akarom lökni magam"
"jön a kopp, mikor a lánynak barátja lesz" - ezt már nem fogom megérni
"ellent mondok magamnak"
"a lány erősebb jellem"
"alapvetően makacs a stílusom"
Én elmeséltem nektek ezt a néhány történetet/szituációt. Ti most ebből elképzeltétek azt, hogy én milyen ember vagyok életem nagy részében. Hogy is fordulhatott meg ez a fejetekben, hogy ilyen hülyeségeket feltételezzetek, miközben én csak néhány többé-kevésbé kínos storyt mondtam el? Nem mondok ellent magamnak. Úgy értettem az empátiát, ahogy valakihez nagyon ragaszkodni tudok, a legjobbat akarom neki, azt akarom, hogy elégedett legyen velem, boldog legyen velem. De ez nem következhet be, ha még csak nem is ismer igazán. Nem tudom mellette az igazi énemet mutatni. Közben mégis folyton úgy tesz, mintha utalgatna rám, meg ilyenek.
De kérdezek valami mást: hogy dönthet valaki ilyen biztosra, hogyha még annak a lehetőségét sem adta meg, hogy igazán megismerjen? Amikor elhivtam sétálni, beszélgetni, kajálni, nem is ismert még minimálisan sem. Ez az első előtti lépés. Amit még a barátok is feltétel nélkül megtesznek. Ez nagyon gáz, nem is értem, hogy hogyan döntött és miért. Ha tudnám, lehet könnyebben feladtam volna a dolgot...
Na, de akkor tegyük is helyre a rólam alkotott téveszméiteket. Én enyhe szociális fóbiában szenvedő létemre, alapvetően egy magabiztos képet mutatok mindenhol, a nyilvánosságban. Ez nem így van. Tehát valójában nem vagyok magabiztos. Kicsit sem. Néha vidámnak kell tettetnem magam, mikor nem vagyok vidám. Sosem vagyok vidám. Magas vagyok, mindig ápolt, odafigyelek magamra. Minden ismerősöm szerint jóképű vagyok, szerintem is. Bár azt sokszor megkaptam, hogy testalkatra nem vagyok szép. Szerintem se. Picit soványabb alkat (16 év - 67kg). Az alsó határ kb. 75kg egy 185 cetiméter magas férfi esetében, miint amilyen magas én is vagyok.
Mindig illedelmes vagyok. Sosem sértegetek senkit. Mindig barátságos vagyok. Mostmár nem hagyom azt, ha szekálnak.
(Ebben a pontban rájöttem, hogy semmi értelme az összes pozitív emberi tulajdonságomat felsorolni, mivel úgyis egy dologra akarok kilyukadni: egyedül a világon ez az az egy személy, aki mellett nem tudok sajátmagam lenni. Túlságosan izgulok minden alkalommal. Más lányok, akik elmondták, hogy bejövök nekik, azt mondták, hogy szerintük magabiztos vagyok. Ez nagyon meglepett, mivel jól működött az álca. Én csak a saját területemen és érdeklődési körömön belül tudok mindig biztosan mondani.)
Konklúzió: a faxa megérzésem szerint ha a lány megismerne igazán (szerintem amúgy nagyon félreismert a nem túl előnyös szociális magatartásom miatt XD), szerintem nagyon is lenne esélyem nála. Ez nagyon hülyén hangzik, tudom. De pont olyan ember vagyok, mint amilyenek ő mondott, hogy kedvel. Csak ő még erről nem tud. Mert nem tudok vele normálisan szmélyesen beszélgetni/találkozni/ölelkezni/barátkozni/segíteni, stb. ://
#31
Kicsit feldobott ez a dolog most. Neked is leírom ugyanezt mégegyszer:
"(Ebben a pontban rájöttem, hogy semmi értelme az összes pozitív emberi tulajdonságomat felsorolni, mivel úgyis egy dologra akarok kilyukadni: egyedül a világon ez az az egy személy, aki mellett nem tudok sajátmagam lenni. Túlságosan izgulok minden alkalommal. Más lányok, akik elmondták, hogy bejövök nekik, azt mondták, hogy szerintük magabiztos vagyok. Ez nagyon meglepett, mivel jól működött az álca. Én csak a saját területemen és érdeklődési körömön belül tudok mindig biztosan mondani.)
Konklúzió: a faxa megérzésem szerint ha a lány megismerne igazán (szerintem amúgy nagyon félreismert a nem túl előnyös szociális magatartásom miatt XD), szerintem nagyon is lenne esélyem nála. Ez nagyon hülyén hangzik, tudom. De pont olyan ember vagyok, mint amilyenek ő mondott, hogy kedvel. Csak ő még erről nem tud. Mert nem tudok vele normálisan szmélyesen beszélgetni/találkozni/ölelkezni/barátkozni/segíteni, stb. ://"
"Ez sajnos később sem fog változni."
De igen. Ez változhat. Ez kell érnem, hogy rájöjjön arra, ki vagyok valójában. Ahhoz csak le kell győznöm a gátlásaimat, nem pedig elfelejteni a lányt. ;)
(2 évem van erre kb. ha nem sikerült, akkor nem fogok hezitálni sokat.)
"De hidd el ez a lány nem illik hozzád"
Ez a lány illik hozzám a legjobban. Jobbat elképzelni sem lehet. Te higgy nekem, kérlek. Nem mondhatok le róla. Jézusom, egy időben pszichológus akartam lenni. Annyi, de annyi fajta embert ismerek... Pszintén, nem is értem, hogy volt ekkora mázlim, hogy ezt a kányt megismerhettem. Nem mondhatok le róla, meg kell ismernie engem igazából, mert egyre jár az agyunk, kedveli a humoromat (amiket kva ritkán dobok be, de na, az is valami xd), rengeteg dologról egyezik a véleményünk, mindketten őszinte és segítőkész emberek vagyunk. Annyi különbséggel, hogy ő semmit sem tud arról, mire lennék valójában képes egy párkapcsolatban.
válasza:Felőlem aztán magyarázhatod, hogy ez nem úgy van, te semmi rosszat nem csinálsz, és teljesen normális a viselkedésed, de valójában amit csinálsz, akkor is szánalmas. Nincs benned semmi tartás, futsz egy olyan ember után, aki nem akar tőled semmit, és kedvére játszadozik veled, mert ha már egy kicsit is kedvesebb veled, te már azt jelnek veszed és újra feléled benned a remény.
Ha nem vagy képes túllépni ezen a szerencsétlen lányon, akkor hajrá, szenvedj, sajnáltasd még magad, nehogy esetleg jobbra fordítsd az életed, az úgysem lenne elég drámai.
válasza:Szóval előtte még nem beszéltél vele. Valóban más a helyzet, legalább is úgy tűnik. De sajnos az van, hogy benne van egy kép arról, hogy te milyen vagy. És lehet, hogy valójában nem vagy teljesen olyan, de részben igen. És ezek szerint az a személyiséged nem jön be neki. Illetve az is előfordulhat, hogy külsőre nem jössz be neki.
Én még mindig azt gondolom, hogy a legjobb az lenne, ha elfelejtenéd őt, de megértem ha ezt nem akarod. Jól emlékszem 10.-es vagy ugye? Még van 2 éved. Ebben az évben már semmiképp ne kezdeményezz, ne nyomulj. És a nyáron, meg a következő évben változtasd meg a külsőleg mutatott személyiségedet. Ez nyilván nehéz, de más esélyed nincs. Addig is barátkozhatsz vele, de csak barátkozás legyen. És mondjuk később megpróbálhatod újra. Ha addigra valamennyire megváltoztál és ő pedig jobban megismert.
Elvileg ez sem lehetetlen, úgyhogy sok sikert. Csak az ezzel a baj, hogyha mégsem jön össze, akkor még csalódottabb leszel.
#35
Neked is jó éjszakát!
#36
Igen, valószínű, hogy külsőre nem jövök be neki eléggé. De mivel ő is egy igényes ember, tudhatja, hogy ezen változtatni lehet. Még kigyúrhatom magam (ez is hülyén hangzik), még az a pár pattanás is eltűnik és lekerül a fogszabályzó is.
Na de sokkal inkább gondok vannak a személyiségemről alkotott képéről.
Örülök, ugyanis veled eléggé egyhullámon gondolkodunk; tudtam mit kell tennem, pont amit leírtál. Nem nyomultam egész félévben, nem is fogok, ez így is maradt volna. És szintúgy én is a nyári szünetet nagy lehetőségnek tartom arra, hogy hirtelen nagy drámai "személyiségváltozás" lépjen fel iskolakezdésig. Tizedikes vagyok, 2 évem van, bele kell adnom mindent, meg kell változnom egészen. De őszintén nem érdekel, hogy mit kell feláldozzak ez ügyben, ha egy kicsit is boldogok lehetünk majd együtt.
Azt is lehetségesnek tartom, hogy mire lejár a 2 év valahogyan kiszeretek a csajból. Nem tudom, hogy hogyan lehetséges, mert pont hasonlóak vagyunk és szerintem életem végéig emlékeznék arra, hogy milyen tökéletes volt számomra. Ezt jelenleg fáj kimondani és leírni, mert eszem ágában sincs olyant tenni, hogy elfelejtsem. Jelenleg tényleg ő kell minden áron. Akkor talán mégsem kell meghalnom (xd), csak az osztálytársaim skizonak fognak tekinteni. XD
Eszembe jutott még valami: folyton rettegek attól, hogy a lánynak barátja lesz a következő 2 évben, én meg nem találok hozzá hasonlót.
Egyelőre köszönöm Neked, mert Te tényleg reálisan látod a dolgokat. Sem túl pesszimistán, sem túl optimistán.
válasza:#36 vagyok
Szóval szerintem a nyár egy tökéletes lehetőség lenne arra is hogy elfelejtsd őt. 2,5 hónapig nem látod, ha elfoglalod magad valami mással tényleg túl tudnál lépni rajta. Én a helyedben szerintem ezt tenném, mert félnék a későbbi csalódástól. Meg nekem már volt is ilyen, hogy 2 hónap alatt minden érzésem elmúlt.
Nem muszáj ezt tenned, de mindenképpen fontold meg. A döntés a tiéd.
Ha viszont ezt nem akarod akkor változtatnod kell, a nyár arra is tökéletes. Jó lehetőség arra hogy kigyúrd magad. Én megértem, hogy furcsán hangzik, én nem gyúrnám ki magam csak azért hogy tetsszek egy lánynak. Ha a lánynak emiatt nem tetszek akkor nekem nem ér annyit. Viszont neked lehet hogy igen. És egyébként sem árt ha van rajtad egy kis izom.
A személyiséged "megváltoztatása" még ennél is sokkal nehezebb. (igazából lehetetlen, de vannak dolgok amin tudsz javítani) Az önbizalmaddal van baj? Vagy inkább a kisugárzásoddal? A lényeg hogy a nyáron ebben is fejlődhetsz de ezt viszont gyakorolni kell és csak élesben lehet. Szóval "gyakorolj" a barátaiddal a szünetben.
Fontos, hogy minél hamarabb dönts és jól gondold meg amit mondtam, hogy neked melyik a könnyebb út. Több lehetőséged is van, de ne vesztegesd el az időt.
#38
Hát figyelj, ameddig egy csepp remény is van, addig nem próbálom meg elfelejteni.
"Ha a lánynak emiatt nem tetszek akkor nekem nem ér annyit. Viszont neked lehet hogy igen."
Nekem sem éri meg kigyúrni magam csak azért, hogy tetsszem neki. Én utólagosan értettem a dolgot. Tehát, hogyha most tegyük fel mellőzné a testalkatomat, évek múltán is bepótolható.
válasza:#22-es válaszoló vagyok
Kiáltanád az életed?
Én is gondoltam már ilyenre de az csak a gyenge emberek teszik
Mint pl apám próbálta bár akkor most nem lennék igaz hogy néha nekem sincs kedvem élni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!