Miért nem lép,miért nem tudunk lépni?

Van egy srác,egy suliba járunk.Tudni kell rólam,hogy nehéz hozzám közel kerülni.A srác már a kezdetekkor rengeteget próbálkozott.Probalt kizökkenteni a komfortzonambol,programokat talált ki,állandóan jött,beszélgetett velem szinte lehetetlen volt levakarni magamról.Nagyon szép gesztusokat tett,aztán így lassan fél év alatt megkedveltem.Eleinte csak barátként néztem rá,de a mindennapi chatelesek,aztán az az érzés,hogy vágyok a kozelségére,már más irányba mozdította a dolgokat.Gyakran ér hozzám.A derekamhoz,a kezemben,és nagyon gyakran tesz utalást sezxualisan is.Egyetlen egyszer sem mászott rám,és nem is célja.Sokszor kerültünk olyan szituációba hogy megdermedt a levegő,de sem O sem pedig én nem léptünk,egyszerűen úgy érzem,hogy nem megy,vagy csak az egészet elrontanam vele,vagy félek,hogy igazán O sem akar semmit.Konkretan ez egy játék,amit jatsszunk már hónapok óta.Utalgatunk,kedveljük a másikat,ahogy csak tudunk a másikkal akarunk lenni,a közelében.Ahogy van alkalmunk megerintjuk a másikat.Sok bensőséges dolgot megosztottam már vele,tudja,hogy nem volt túl egyszerű eletem,de ebben hasonlítunk.Sokszor vertek át,használták ki elmondása szerint,és talán arra is gondoltam hogy csak fél.Nem tudom hova rakni az egészet,ami velünk van.Egyet tudok,minden egyes létező értelemben vágyok a társaságára.

És akárhányszor elkoszonunk megbanom,hogy nem léptem de úgy érzem neki kéne,O viszont egyáltalán nem lép,csak az a kínos csend marad .

Én 21,O 23 éves :)