Ha tényleg létezik szerelem és olyan jó dolog, miért szakítanak mégis akik állítólag szerelmesek voltak?

Azért mert Zorán megírta ezt a dalt. Előtte nem szakított senki.

https://www.youtube.com/watch?v=bBcS1yHECHw

Mert a szerelem vak!

Az az állapot, amikor minden rózsaszínű..

Aztán a köd eloszlik és marad a valóság.

Nem mindegy, hogy hány évesek a szerelmesek.

Egy fiatal lángra tud lobbanni a másik nemhez tartozó ÉS AZT SZÁMÁRA SZIMPATIKUSNAK TALÁLÓ személy látásától is. Eleinte minden rendben lehet köztük, de amikor jobban megismerik egymást, akkor rájönnek arra, hogy ez sem meg az sem tetszik benne (rajta) és kezd elidegenedni tőle. Általában ez csak az egyik fél részéről következik be (ritka eset, hogy mindketten így látják) és akkor szakít a másikkal, aki emiatt végtelenül boldogtalan.

Idővel kiheveri és újabb kapcsolatba lép, ami általában még mindig nem a végső, sőt össze is házasodnak, gyerekük is születik, végül elválnak.

A szerelem vak. Nem

látod, nem is akarod látni a hibákat. Aztán később különféle élethelyzetekben a döntései, a magatartása markánsan kirajzolják előtted a jellemét, csalódást okoz.

Vagy egy idő múlva arrogáns, lekezel, megaláz.

Vagy nem oartner fontos dolgokban.

Vagy egyszerűen nem megy együtt, ütközik a karakteretek.

Vagy lusták vagytok építeni, szépíteni, gazdagítani a mindennapjaitokat. Nem törődtök, nem vagytok figyelmesek, ellaposodik.

Ezek mind szépen megölik a a keglángolóbb szerelmet is.

Az oktalan féltékenykedés, vagy a korlátozó birtoklási vágy meg pikk-pakk törli is.