Nagyon rosszul vagyok! Mit csináljak? Lesz valamikor jobb?

Szeptemberben tizediket kezdtem ahol összevomtqk minket egy héten egy órára egy másik osztállyal. Volt ott egy fiú aki először baromira nem volt szimpatikus nagyon bunkó volt de ezt csak halottam velem nem volt. Első órán tényleg az volt nagyon flegmázo, nem volt szerintem zűrös csak határozott nagyon is. De nem velem feltétlenül velem hanem úgy átlagban mindenkivel. Na akkor ott mondtam ez tényleg gáz de amikor 2.-szor találkoztunk elkezdett velem beszélni először aztán megjött az ikertestverem és elkezdett minket kérdezgetni akkor ott csalódtam benne pozitívan. Utána amikor haza mentem elkezdtem sztorikat kitalálni vele. Semmi extrát olyat hogy megvéd vagy hogy beszélgetünk szóval nem nagy cuccokat de mégis. Ezek után örömmel mentem iskolába nagyon néha találkoztunk de ennyi. Órákon viszont beszéltünk nem tudtam róla semmit még most sem tudok de minden áldott nap történeteket találtam ki vele. Ezután az egyik osztálytársam tesztje pozitiv lett így mehettünk karanténba. Akkor nagyon nagyon szomorú lettem és még az nap megtudtam hogy barátnője van még minden szóval nagyon rossz pacban voltam. Akkor jöttem rá hogy én kitaláltam egy konkrét személyt aki ő de mégsem ő. Csak külsőleg volt ugyanaz. Amikor erre rájöttem egy olyan rossz érzés fogott el hogy nem tudom leirni. Abban az 1 hétben amikor itthon voltam fájt a fejem a gyomrom és hőemelkedésem lett és még állandóan wc-re futkoztam. Az az 1 hét olyan volt mint egy rossz álom amiből nem tudok felébredni. Majd mikor vissza mentünk iskolába és láttam akkor az egyik felem oda akart menni a másik elfutott volna. Elképzeltem valakinek és most olyannak látom nem tudom hogy lesz jobb. Amikor itthon eltervezem hogy jól leszek az megy addig ameddig meg nem látom és a közös óra azóta még nem volt de most miközben írok alig várom hogy legyen mégis rettegek. A suliba is látni is akarom még nem is. Nagyon bonyolult de egyre rosszabb nem látom a kiutat.

16/L