Mit csináljak? Jobb lesz ez idővel? Vagy van még remény?

Van egy fiú akivel 2 éve legjobb barátok vagyunk másfél éve jártunk 2 hónapig aztán szakítottunk, (én szakítottam..) utána kicsit szar volt a kapcsolatunk de utána megint nagyon jóba voltunk..Tényleg olyanok voltunk mint a testvérek mindenki irigykedett ránk hogy hogy lehetünk ilyen jóba, mindent megtudok vele beszélni, nagyon hasonlítunk, annyira passzolunk hogy az hihetetlen. Na ő mióta szakítottunk kb. azzal "küzdött" hogy szerelmes is volt belém azon kívül hogy a legjobb barátja voltam. Azt mondta senki más nem fogja meg és velem eludná képzelni a jövőjét. Nos, én hülye voltamés akkor még nem tudtam értékelni, természetesnek vettem hogy ott van mellettem, és nem akartam kapcsolatot, szerettem a helyzetet ami volt. Viszont ő úgylátszik ráunt, 2 hónapja összejött az exével (akit már egyszer régeben dobott miattam) és azóta "továbblépett". Én most jöttem rá mennyire de mennyire szeretem. Szerelmes vagyok belé és vele akarok lenni örökké. Van olyan jó kapcsolatunk hogy ezt el is mondtam neki (lehet nem kellett volna mondjuk) és ő aztmondta szereti a barátnőjét és nem fogja elrontani vele mégegyszer mert hogy velem nem sülne el megint jól. Pedig őrülten szerlmes volt belém. Ezt tudom, midnenki tudja. És azt mondja még mindig nagyon szeret, de most ő ezt látja helyesnek, mert a mostani barátnőjét is szereti. De tudom hogy én vagyok neki a "tökéletes" úgymond. Ezt nem egobolde tudom. Anyniszor mondta, láttam rajta, a cselekedetein mindenen. Most viszont szerelmes abba a lányba és mostanába sokat vezekszünk mert ő szerinte az én hibám mert ő velem akart lenni örökké de én basztam el ugymond mert nem akartam vele összejönni. És most ne csodálkozzak h tobábblépett. Midnig azt mondtuk hogy még egütt leszünk. Én ezt nem tudom elviselnie gyszerűen. Még barátként is elvesztem közbe. Nagyon szeretem. Mióta ezeket mondta és látom rajta hogy már nem kellek neki úgy egyfolytába sírok..Nincs kedvem semmihez. Rontok a suliban, nem tnaulok semmit, mindenkivel bunkó vagyok, mindenkit eltaszítok. Egyszerűen meg akarok halni. Nélküle nem akarok élni. Tudom ha a barátnője nem lenne akkor velem lenne mert engem szeret igazán. Tudom. Vagy lehet csak ezzel hitegetem magam hogy ne fájjon annyira..Mit tegyek? Egyre csúszok lejjebb és úgy érzem már soha semmi nem lesz jó.. Pont most 12-ben történik ez amikor az érettségire kéne készülnöm ezerrel. Egyszerűen nem tudom mit tegyek. Annyira fáj hogy belehalok.