Vajon ő is ugyan azt érzi amit én?

Van egy fiú akit bejön. Próbálkoztam vele beszélgetni de ő nem beszédes így sokra nem vittem. :( A barátaim is próbáltak vele egyszer beszélni de visszautasított. Utána megint elkezdtünk beszélgetni és elkezdtünk reggelente találkozgatni mindig vittem neki ilyen hell kávét és hell-t mert tudom hogy szereti. Már az osztálytársai unták hogy állandóan oda kellet neki adni (mert nem egy osztályba járunk) Ment ez így egy darabig és megkérdeztem egyszer tőle messengeren hogy bejövök-e neki? ő erre azt felelte hogy egy picit (majd ki ugrottam a bőrömből a boldogságtól) Egy nap aztán elmentünk egymás mellet nem is nézett rám és köszönni se köszönt (na ekkor tört el bennem a "mécses") Megírtam neki hogy azért köszönhettél volna meg ilyenek. Ő erre azt felelte jaa bocsi. Másnap infó óránk volt (nem egy infó csopiba járunk) és látom hogy egy csajjal megy és együtt nevettek meg ölelgette (én ekkor berohantam sírni a mosdóba) és aznap nem írtam neki... Volt egyszer egy olyan pillanat ami full gáz volt véletlenül majdnem letapiztam ott alsó tájékon és erre ő azt mondta héé ne itt és olyan vörös lettem és mondtam neki véletlen volt bocsi. Most már nem beszélünk annyit mert kiosztottam hogy nem is ír meg nem is foglalkozik velem és hogy most akkor mit akar tőlem és ő erre csak leláttamozott. Mondom akkor sz*pj le (ezt nem mertem neki leírni ezt csak gondoltam magamba) Jött hát a ballagás és hát tudni kell rólam hogy nem kis mellel és fenekekkel áldott meg az isten. Végig a fenekem és engem bámult és már teljesen zavarba voltam. És mikor vége lett nem figyeltem mert telefonoztam és telibe neki mentem... azt hittem hogy elsüllyedek szégyenem be. És inkább elrohantam. DE azóta se írt. :(