Komoly kérdés, megkérhetlek, hogy válaszolj komolyan?

Voltam hasonló helyzetben, én fülig szerelmes voltam, ő csak barátként tekintett rám. De barátnak nagyon jó voltam a számára. Hónapokig szenvedtem ebben a megalázó helyzetben aztán megszakítottam vele minden kapcsolatot. Örökre. Ha szeretsz valakit, minden gesztusát, mozdulatát, a hangját, a személyiségét, az egész lényét, szerelmes vagy belé, akkor hogy vagy képes elviselni hogy csak barátok lehettek? Minden újabb nap amit így kell eltölteni az életben egy gyötrelem a viszonzatlan érzések csapdájában. Lehet azt mondani hogy ha szeretsz valakit akkor örülsz a boldogságának de ez fa$zság. Annak tudnál örülni ha te tudnád boldoggá tenni, melletted lenne boldog, nem pedig mással. Közben nézni hogy vergődik szarabbnál szarabb, kihasználásra épülő kapcsolatokban miközben rád nem tud férfiként tekinteni... Minden önbizalmad leépül közben mert látod hogy milyen fa$zokkal képes összejönni, minden nap egy újabb gyötrelem és csak csúszol tovább lefelé az érzelmi csúszdán. Hát kösz nem. Meg kell húzni a vonalat, hogy eddig tartott. Akármennyire is fáj, akármennyire tiltakozik is ez ellen a szíved de ez az egyetlen helyes lépés,az első lépés azon az úton ami kivezet ebből a pokolból.

,, az ember képes bejárni a világot keresve valamit hogy aztán otthon leljen rá " kihagytam egy szót