Ki érzett már ilyet?

Nagyon bonyolult témába vagyok most, hosszú lesz ha van időtök megköszönöm ha elolvassátok és válaszoltok.

Van így két fiú akik elérték nálam hogy fontossá váltak. Az egyik még mai napig iszonyat nagy hatással van rám, szavakba nem tudom önteni. Bárki bármit mond azt érzem nekem ő az igazi, ő is marad akármi lesz. Senki nem volt még ram ekkora hatással. Már ez kb 2 éve így van. Nem jöttek össze a dolgok vele de ugyanúgy ő maradt meg bennem. Annyira megfogott hogy el se tudom mondani. Nem megyek bele mindenbe legyen elég ennyi róla. Csak rá tudtam gondolni meg minden. Aztán azokban a napokban hirtelen jött egy másik fiú. Már ismertük egymást elég régóta de csak akkor kerültünk közelebb, előtte egy-kétszer beszéltünk csak. Szóval csak úgy hirtelen felkeresett, én meg viszonoztam mindent mert nekem is eleve bejött már. Ment minden könnyen magától, jobban megismertük egymást és minden jó volt. Én az elején nem is akartam annyira igazából mert csak arra a fiúra tudtam gondolni, csak őt akartam. De aztán azt vettem észre magamon jól érzem magam ezzel a másik fiúval, várom hogy találkozzunk, gondolok rá meg minden. Kezdtem úgy érezni egy kicsit hogy az a fiú már nem érdekel, csak erre a másikra koncentráltam és már ő érdekelt. Aztán vele sem jöttek össze a dolgok de nem emiatt, köze sincs hozzá. Kezdett valahogy eltávolodni tőlem, én pedig rajta voltam hogy ne maradjon abba és nem akartam hagyni. Végül az lett hogy mai napig fenntartja felém az érdeklődést kisebb jelekkel de nem is beszélünk már. Én akartam hogy legyen valami de semmit nem tudtam vele csinálni akárhogy próbáltam. Gyerekes, éretlen fiú, nem is csodálkozok amúgy. Csak ezzel is magamat sebeztem. Páran mondták hogy ez a másik jobb annál a fiúnál, külsőleg belsőleg is. De igazából egyik se különb a másiktól. Mindkettő éretlen gyerekes még, egyikkel se lehet mit kezdeni.

Meg van egy ilyen kis oda vissza menő ellentét is. Amikor ugye megismertem a másik fiút, úgy voltam vele hogy már nem érdekel az a fiú és ha rá gondolok nem az van mint előtte. Beláttam a dolgokat hogy nem lesz semmi hiába őrlődtem rajta magamban. Kicsit úgymond elfeledtette velem a másik fiú azt az előzőt, ettől jobban éreztem magam hogy valakinek sikerült elérni hogy ne érdekeljen többet. De ez csak átmenetileg volt így, a másik fiú pillanatnyi jelenléte váltotta ezt ki. Mielőtt félreértenétek nem használtam ki a másik fiút meg semmi ilyen, mindentől függetlenül alakult úgy hogy semmi nem lett belőle. De már annyira nem is bánom.

Na és most megint amikor arra a fiúra gondolok akit teljesen az igazinak érzek számomra, megint ugyanazok jöttek elő. Ugyanúgy őt akarom, nekem csak ő fog kelleni igazán. Ha meglátom megbolondulok, túlzás nélkül. Még ha csak szóba jön vagy meghallom a nevét már az is hatással van rám. Nekem ő a tökéletes és ő is marad, ebben teljesen biztos vagyok. Ő a gyenge pontom. Amikor sikertelenül jártam a másik fiúval is, akkor ilyen visszautasítva éreztem magam, de valójában nem az volt csak úgy fogtam fel mert akárhogy próbálkoztam nem tudtam elérni hogy legyen valami, tényleg akartam vele mindent de nem jött össze. Na és amiért visszautasítva éreztem magam, még azért is arra a fiúra gondoltam megint hogy mindegy nekem úgyis ő fog kelleni mindig, a másik fiú se tudta azt elérni nálam amit ő. És ettől valahogy jobban éreztem magam, úgy voltam vele nem is kár érte, ugyanúgy az a fiú az igazi nekem és semmi nem tudja megváltoztatni bennem ezt az érzést. De amikor meg előtte arra a fiúra gondoltam és jött a másik meg úgy nézett ki minden jól alakul, akkor az volt a fejemben hogy na mostmár ő érdekel, az előzőt hagyom meg minden. De ez csak pillanatnyi állapot volt. Nem tudom leírni milyen érzés ez de ő mélyen bekerült a szívembe és a tudatalattimba, ösztönösen érzem hogy mi összetartozunk, különleges ez az egész. Senkivel nem éreztem ilyet még. Ezt onnan is tudom hogy akárki közül őt választanám. Ha most az lenne hogy ő vagy a másik fiú akkor ha minden adott lenne őt választanám, úgy érzem ő a nekem való. Egyikkel sem voltam együtt de mindenki közül csak őt akarnám mindig. Ő a legkülönlegesebb helyet foglalja el nálam. Annyira megfogott, nagyon rákattantam. Ki tudja egyszer lehet még úgy alakul hogy lesz is valami belőle. Már többször volt rá példa hogy valahogy úgy adódott visszataláltunk egymáshoz, csak így véletlenszerűen aztán csak úgy jött minden magától szépen gyorsan alakultak a dolgok de mégis volt mindig valami akadály.

Én is tudom hogy mi lenne ilyenkor a legjobb. Egyszer ha úgy adódik úgy rendesen őszintén beszélni vele mindent tisztázni, a lelkemnek is jól esne és meg tudnék nyugodni. Mert amúgy igazából nagyon egyértelmű merész kezdeményezést vagy lépést sose tettem meg, visszafogottabb voltam.

Vagy pedig majd jön valaki más. De őszintén szólva most jelen pillanatban tényleg senkit nem tudnék elképzelni nálam, fogalmam sincs mi lesz hogy lesz a továbbiakban. Ahhoz egy másik fiúnak nagyonn durván meg kéne fognia hogy csak rá tudjak fökuszálni. De ez most így nagyon nehéz, nem tudok ezeken túlmenni csak úgy. Remélem egyszer nekem is összejön valami végre.

Gondolhatjátok azt hogy csak egy hülye pi*a lehetek, két fiú kell nem tudom mit akarok meg ilyenek, de remélem vannak akik megértenek és átérzik.

Írjátok meg ti éreztetek-e már így vagy volt-e hasonló veletek

18/L