A szüleim ellenzik az együttlétet vagy normális ?

Na szóval, sziasztok. Eléggé összevissza vannak a gondolataim, de megpróbálom leírni valamennyire érthetően.

Mindig a szüleim kedvence voltam, nem nagyon vitáztunk, veszekedtünk ugyanis tényleg szófogadó voltam, jól tanultam (és tanulok), mindig segítek nekik, amikor csak tudok. Ezeket csak azért írom le, mert tényleg nem szeretném, ha úgy jönne le bárkiknek, hogy tiszteletlen vagyok és csak mosom a szám.

Van egy barátom, nem olyan rég, de régebbről (jó pár éve barátkozunk, ismerkedünk), elég kevésszer tudunk találkozni az utazásos része miatt. Legelőre nem, de fel-felhoztam így karácsony fele, hogy itt alhatna-e. Haaaat... Itt aludt, viszont teljesen más szobában kellett aludjak.

Sokszor olyanokat mondanak, hogy nem értik, miért csukom be a szobám ajtaját amikor itt van, mit csinálunk bent, amit nem szabad tudjanak. Karácsony reggelén is gondoltam bemegyek a szobába (amelyikben ő aludt), hogy minél több időt tudjak tölteni vele majd, és hát, nyitva hagytam az ajtót (direkt), én meg rádőltem az ágyra csak, anya pont ment el, biztos látta és amiután kettesben maradtam anyával, megkaptam, hogy mi volt az a neveletlen megmozdulás...

Néha, elvetve elmondják a véleményüket a tini szerelemről, vagyis nem maga a szerelemről, hanem a sexről. Mennyire felelőtlenség, mennyire erkölcstelen, nem értik az olyan tiniket, akik lefekszenek egymással vagy bármi.

Igazából én senkit nem ítélek el, nyilván azért kell egy kor, vagyis mondjuk 13, 14 évesen tényleg nincsen ott az ember még testileg vagy agyban. Főleg agyban.

De itt nem is arról van szó, hogy azért, mert becsukom az ajtót, azért, mert vele szeretnék aludni, azért, mert több időt akarok vele tölteni, vagy azért mert kívánom lefeküdnék vele. Vagyis majd, ugyanis nagyon nagy dilemmában vagyok, mert ezek szerint, ha lefeküdnék bárkivel is (vagyis csak a barátommal szeretnék) a szüleim teljes mértékben megvetnének, ha már csókon is rajtakapnának... Nagyon rossz érzés, mert szeretnék egy dolgot, és nem hiszem, hogyha valamit ésszel csinálok (ebben az esetben) és nem ártok vele senkinek, akkor miért kéne ilyet csinálni.

Néha próbálgattam megmondani a véleményem az egészről, de ha tényleg elmondanám amit érzek, akkor összevesznénk és megszígorubbak lennének és ennyit sem engednének. Én úgy gondolom, hogy ez nem feltétlen egészséges. Vagyis egészséges elmondani a veszélyeket (ezt megtették még nagyon rég is), egészséges első hónapokban nem ott aludni (talán ebben a korban), egészséges meghallgatni és elmondani, hogy olyant ne engedjünk amit nem szeretnénk és csak azért csinálnánk, hogy a másik fél nehogy elhagyjon ez miatt. De szerintem ennyire nem egészséges, teljesen befolyásolnak és meg nem tudom, hogy jól gondolkodok-e (sejtem viszonylag nekem ez lenne a jó, ahogy leírtam), de ezek érzelmeken alapulnak és oke,nem azt mondom, hogy feltétlen egészséges bárkivel, bárhol, bármikor lefeküdni, de istenem, ha nem árt az illető senkinek és neki az esik jól, akkor abban szerintem semmi nincsen, ugyanis mindenkinek a maga élete, döntse el ő.

Simi, tapi, slagolás xD volt már, de ez miatt irtózatosan rosszul tudom magam érezni, pedig tényleg úgy érzem a barátom szeret, én szeretem, jövőkép még nincsen (én hamarosan nagykorú, ő már nagykorú), vagyis rosszul érzem a szüleim miatt magam,nem azért mert rosszul esne, vagy nem figyel rám. Egyszerűen ez borzalmas érzés, talán aki nem volt ilyenben az nem tudja milyen érzés.

Köszönöm ha elolvastad és válaszolsz rá!