Miért félek ennyire konkrétan a szerelemtől?

Oké, nem pontosan magától a szerelemtől félek, hanem ha valaki azt mondja, szívesen járna velem, akkor abban mindig kételkedem. Hiszek neki, csak állandóan azon kattogok, hogy mikor fogja meggondolni magát, mikor múlnak el az érzései. Most is van egy srác, de nála is mindig attól félek, hogy mi van, ha egyszer csak már nem fog szeretni, vagy valaki mást fog. Az okát nem nagyon tudom, mert nem történt semmi durva dolog velem kapcsolatban (nem használtak ki, ilyesmi), párszor előfordult, hogy valaki össze akart velem jönni, aztán meggondolta magát, de szerintem ilyen mindenkivel történik. Mit tudnék tenni ez ellen? Már zavar, mert tudom, hogy ebbe beleőrülnék hosszútávon.