Ez a szerelem? Milyen a szerelem?

10 hónapja vagyok együtt a barátommal, 8 éve vagyunk osztálytársak, most fogunk érettségizni. Nyáron elég gyorsan alakultak közöttünk a dolgok, és én még korábban is nagyon tetszettem neki, de nem viszonoztam akkor még. Lassan nagyon megszerettem, együtt tervezzük a jövőt is, szeretnék vele lenni felnőttként, ameddig csak lehet, mert úgy érzem hogy összeillünk, és boldogok vagyunk együtt. Sokat álmodozok arról, hogy milyen lenne együtt gyereket nevelni, stb., mindent meg akarok vele osztani.

Ami miatt mindig elbizonytalanodok, az egyedül az én hibám, mert mindent túlbonyolítok. Még 14 évesen volt egy kapcsolatom, ahol én kezdeményeztem, 3 évig voltam szerelmes az akkori páromba, de ő 2 hónap után szakított. Azóta nyilván elfelejtettem, semmi sem maradt abból az érzésből, mégis néha elgondolkozok, hogy mennyire más, amit akkor éreztem, mint amit most. 4 éve folyton csak az akkori srác járt a fejemben, mikor láttam hogy írt, vagy találkoztunk, akkor görcsbe rándult a hasam, gondolom az volt a tipikus "pillangók a hasban" érzés. Mikor együtt voltunk, 3 nap után már haldokoltam ha nem találkoztunk.

A problémám az, hogy most viszont nem így érzek. Nagyon szeretem a párom, és bármit megtennék érte, olyat is, amit egyébként semmi pénzért nem vállalnék be. Viszont nem hiányzik annyira, nem gondolok folyamatosan rá, nem érzek pillangókat, de ez az elején sem volt meg. Ha vele vagyok, minden rendben van, nagyon jól érzem magam, bármit meg tudunk beszélni. Erről is beszéltünk már, azt mondta, hogy ő sem érez pillangókat, nem is értette, hogy mi az. Viszont ő 2 perccel azután is a halálán van hogy elválunk, annyira hiányzom neki. Emiatt néha úgy érzem, hogy én nem tudok neki annyit nyújtani érzelmileg, mint amit ő érez irántam, és nem akarom, hogy emiatt valaha szenvedjen, vagy megbántsam valamivel. Vele akarok lenni, de kell a magán tér is, és ezt teljesen megérti, de ő viszont mindig velem akar lenni. Tudom hogy ez is normális, és hogy én bonyolítom túl az egészet, de már nem tudom mit kezdjek magammal, mert folyamatosan ezen aggódok. Normális vagyok?? Mit tegyek? Ez normális érzés, vagy baj van velem? Szerelmes vagyok belé? Nem értem magam..