Tudnátok segíteni ebben a helyzetben? (picit hosszú lesz, meg részletes is)

Előre köszönöm, ha lesz valaki, aki végigolvassa :D

Szóval, van egy srác, már elég régóta tetszik nekem, ő most végzős, én most vagyok tizedikes.

Sokszor előfordult, hogy kimentem a termünkből csak hogy hátha kint van, és nézhetem kicsit, volt is mikor találkozott a tekintetünk. Aztán volt kétszer, hogy látványosan végignézett, vagy szemeztünk, egyszer még egyik barátnőm is megjegyezte, hogy jól megnézett. Ezek igazából olyanok voltak, hogy lehet csak azért képzeltem vagy láttam bele többet, mert akartam, hogy több legyen, pedig igazából nem is volt tulajdonképpen semmi.

Aztán január végén volt egy ilyen program, része volt, hogy névtelenül lehetett küldeni üzeneteket, ráírtuk a címzett nevét, megírtuk az üzenetet, beledobtuk abba a dobozba, amin az illető osztálya szerepelt, aztán a dobozokat mindig vitték a termekbe. Ezek csak ilyen pici papírok voltak, hosszú dolgokat nem is lehetett volna rájuk írni, küldtem ennek a srácnak, egy szívecskét rajzoltam a papírra, a nevemet nem írtam rá. Viszont miután elvitték a dobozt, furcsán sokszor nézett rám a következő szünetekben, olyan érzésem volt, hogy tudja, hogy én küldtem, de lehet ezt is csak beleképzeltem. Ezután az üzenetküldős dolog után két héttel volt egy buli egy szórakozóhelyen szombaton, négy napja volt, amin ő is meg én is ott voltunk.

Én két barátnőmmel voltam, ő meg a haverjaival. A barátnőim nem nagyon tudták, hogy nekem ez a srác nagyon bejön. Táncoltunk, elvoltunk, aztán egyszer csak láttam az egyik haverját a tömegben, szóval reménykedtem, hogy ő is ott van valahol. Nem sokkal később már láttam őt is, párszor összeakadt a tekintetünk, picit szemeztünk is, viszont ezután kimentek a barátaival. Ez megint összezavart. Ezután a barátnőimmel mentünk, hogy igyunk egyet, egyikünk sem nagy ivós, szóval csak egy kicsit ittunk, aztán mondták, hogy gyerünk ki egy kicsit levegőzni. Ahogy mentünk ki, ott állt az ajtónál ez a srác az egyik barátjával, és összenéztünk. Nem sokáig voltunk kint, mert a kabátunk a ruhatárban volt, szóval pár perccel később visszamentünk, ekkor is ott álltak még, de akkor csak elmentünk mellettük. Visszamentünk táncolni.

Nem sokkal később ők is visszajöttek. Na és itt elhatároztam magam, hogy hol máshol lenne jobb alkalom kideríteni, hogy lehet-e valami közöttünk, ha nem itt és most?

Próbáltam nem túl feltűnően közelebb menni hozzá, de a barátnőimtől nem nagyon akartam elszakadni, szóval így hárman tök közel kerültünk hozzájuk. Aztán hirtelen sokan elmentek onnan, meg valaki kicsit odébb is lökött, és aztán ott álltam a kiszemeltem mellett. Ránéztem, aztán szemeztünk, és ekkor már majdnem szemben álltunk egymással. Ezután magához rántott, és táncoltunk, én pedig nagyon meglepődtem, meg tuti nem lehetett volna akkor levakarni a fejemről azt a mosolyt.

Aztán megkérdezte, hogy kimegyünk-e beszélgetni, igent mondtam.

Kint nagyon aranyos volt, odaadta a kabátját, mert ő nem adta be a ruhatárba, meg sokat sztorizott magáról. Kicsit részeg volt, lehetett hallani rajta, de nem vészesen. Aztán mondta, hogy meséljek én is valamit magamról, meséltem, és közben párszor megkérdeztem, hogy fázik-e, mert csak egy póló volt rajta, mivel a kabátja rajtam volt. Mondta, hogy nem, ezután még beszélgettünk, aztán visszamentünk táncolni.

Nagyon figyelmes volt, odébbrántott, mikor valaki majdnem nekem jött, meg mindig fogta a kezem.

Aztán táncoltunk, majd csókolóztunk is. Ott voltunk egy fél óráig legalább, aztán felajánlotta, hogy igyunk valamit.

Vett inni, magának meg nekem is, kimentünk, ekkor összefutottam a barátnőimmel is, majd miután megittuk, visszamentünk táncolni.

Soha nem csókolóztam még úgy senkivel, mint akkor, ott, kicsit el se hittem, hogy ez tényleg megtörténik velem(mondjuk csak egy sráccal smároltam ezelőtt, kapcsolatom meg nem is volt még).

Ezután kimentünk levegőzni, flörtöltünk, nekem annyira furán jó volt, mert még sosem csináltam ilyesmit. Azt mondta, hogy szép kislány vagyok, ez viszont nekem kicsit furcsa volt, mert kicsit úgy éreztem, hogy vagy a korom miatt mondta(mondjuk csak két-három év van köztünk), vagy a magasságom miatt(elég alacsony vagyok, mondjuk ő se nagyon magas, de hozzám képest mindenki magas :D). Ezután még beszélgettünk, mondtam, hogy majd három körül mennem kell, mert apum jön értem, és ekkor már a barátnőim nemn voltak ott, írtak sms-t, amit csak akkor, később láttam.

Visszamentünk táncolni, csókolóztunk, majd megint kijöttünk levegőzni. Ekkor volt kb három, ő kérte, hogy ne menjek, várjam meg, míg apum hív. Szóval visszamentünk, apum kb három húszkor hívott, én pedig nagyon szívesen maradtam volna még, de apum felkelt miattam az éjszaka közepén, szóval mennem kellett. Kijött velem, azt mondta addig marad, amíg akar, de kijött, elkísért, majd amikor mondtam, hogy látom a kocsinkat, megálltunk, megcsókolt, és mondta, hogy nem felejtette el, hogy mit beszéltünk és írni fog. Ezután ő már nem ment vissza a buliba, és én is hazamentem.

Nagyjából egy, fél kettőtől fél négyig végig együtt voltunk aznap este.

Másnap tényleg írt, kora délután, én pedig nagyon boldog voltam.

És innentől nekem kicsit fura volt az egész helyzet. Beszélgettünk, de mindig sokkal később válaszolt. Bármit írtam, tényleg akármit, mindig válaszolt, de volt, hogy több órával később. Például vasárnap este olyan öt-hat körül írtam, amire másnap válaszolt. Hétfőn a suliban nem futottunk össze, nem is nagyon láttam, viszont délután írtam, hogy másnap lenne-e kedve összefutni valamelyik szünetben. Másnap reggel írt, ezért taliztunk egyik szünetben, de akkor csak beszélgettünk, amikor mentünk órára nem is öleltük meg egymást, meg semmi. Szerdán nem volt suliban, akkor telón is csak alig beszéltünk, ma meg, csütörtökön, kétszer elmentünk egymás mellett a folyosón, köszönés nélkül.

A suliba teljesen ignorál, de messengeren beszélgetünk, úgy mint eddig, írok, visszaír sokkal később, válaszolok, aztán megint ír sokkal később.

Szóval nagyjából ennyi. Nekem ez a helyzet elég félreérthető, és nagyon szeretném, ha összejönne valami ebből, csak kicsit tanácstalan(meg elég tapasztalatlan is :D) vagyok.

Gondoltam arra, hogy gáznak tart a haverjai előtt, vagy azt tartja gáznak, hogy még csak tizedikes vagyok. Gondoltam arra is, hogy még várni akar, vagy valami. Neki ugye érettségi, és ezért nem ér rá, vagy tényleg keveset használja a telóját.

Elég naiv vagyok, már kellően beleéltem magam ebbe, pedig tudom, hogy nem szabadott volna, de csak az van előttem, ami a buliban történt, hogy milyen aranyos meg figyelmes, volt, hogy nem akarta, hogy hazamenjek.

Meg ha csak egy egy estés dolog volt, akkor csak szimplán nem kellett volna rámírnia másnap, vagy csak simán megmondani, hogy nem akar többet.

Ha valaki tudna adni valami tanácsot vagy ötletet, hogy mit csináljak, azt nagyon megköszönném :)