Mi a véleményetek a kapcsolatomrol? Ti mit tennétek a helyemben?

8 hónapja vagyok együtt a barátommal. Nagyon szeretem úgy ahogy van. Viszont most hogy nyár van nem tudunk annyit együtt lenni mint suliban.. irásban nem is tudunk jól kommunikálni és emiatt sok a vita. Én emiatt kicsit elhanyagolva érzem magam és amikor beszélek neki erről mindig jön a bűntudat keltés (pl.: nem vitted ki a szemetet. "Te se" ezt a rövid kis mondatot imádja használni.) És mindig addig van rendben a vita amíg én nyugodtan tudom kezelni a dolgot. Ha már én is ideges leszek akkor úgy beszél velem mintha nem is a barátnője hanem valami r**anc lennék. Szóval egyszerűen képtelenség vele ilyeneket megbeszélni nagyon makacs önfejű és valahogy mindig addig forgatja a szavakat akár napokkal később valahogy én leszek a hibás.

Sajnos sokszor veszekedtünk mostanság. Beismerem hogy nekem is alacsony volt a tűréshatárom sokkal gyorsabban kiborított apróságokkal. Viszont már nagyon sok. kapcsolatunk során 2x fenyegetett azzal hogy akkor szakítsunk. Én nem szeretnék és tudom ő sem csak csinálja a fesztivált mert szeret hisztizni.

Most viszont eljutottam arra a szintre hogy megkérdezem hogy szakítsunk vagy ne.

Mert ha még ezt csináljuk sokáig nem fogom birni és ő sem már most is úgy ahogy tartom magam./ Úgy érzem ez a sok veszekedés csökkentett a felé fordított bizalmamból./ Viszont amikor suliban együtt vagyunk az teljesen más. Ott is volt egy nagy vitánk de az meg nagyon az elején volt. Ott mintha teljesen más ember lenne. Kedves figyelmes néha kicsit óvodás módjára viselkedik de ez nála hozzájárul a kamaszkorhoz.

Szóval... amire kiakarok térni: megpróbálom vele megbeszélni hogy vagy tanévtől új lappal indítunk vagy hagyjuk. Ha valaki volt hasonló helyzetben megosztaná velem a tapasztalatait mi sült ki ebböl?

Nem igazán tudom mivel fogglalkozzam most. Mert ha csak a nyarat nézném nem tudnék vele maradni. De ha randizunk vagy suliban vagyunk az esetek 90%-ában hercegnőként kezel.