Miért viselkednek így a szüleim ha a kapcsolatomról van szó?

Másfél hónapja vagyok együtt a barátommal (én 18/L, ő 22/F), ő az első kapcsolatom. Szüleim, akikkel jó a kapcsolatom évekig nézték, hogy mennyire szenvedek a magánytól, nem voltam soha az a típus aki cserélgeti a pasikat mint a bugyiját, mindig is az igazit kerestem és úgy érzem meg is találtam. Anyám már a kapcsolat elején kijelentette, hogy arra készüljek, hogy hónapokig nem fogja megengedni, hogy vele aludjak, még ha csak alvásról is lenne szó. Egyre inkább azt veszem észre, hogy nem veszi komolyan a kapcsolatomat, és mintha eltiltani próbálna. Tegnap, mikor végre volt egy teljes napunk együtt és este hazajöttem, azonnal elővett, hogy azt ugye tudom, hogy ez így nem fog menni, hogy egész napokat együtt vagyunk, tanulni mikor fogok, milyen kupis a szobám és ebből is látszik, hogy mennyire nem vagyok érett. A barátom ezt elviseli, mert szeret, de neki is kezd már elege lenni a dologból, hogy kevés időre találkozunk általában, és hogy nem tudjuk mikor lesz vége ennek az időszaknak. Mellesleg a barátom egy érett, felelősségteljes ember, aki figyel rám, arra hogy tudjak tanulni, aludni eleget, nem hogy romlottak a jegyeim, még javultak is, mivel mindig ösztönöz a tanulásra. A mai napot konkrétan végigbőgtem, most annyira eltört a mécses, de anyám nem ismeri fel, vagy nem törődik vele, hogy mekkora fájdalmat okoz.