Szeretjük egymást vagy ez már csak ragaszkodás?

"Elég zűrös kapcsolatunk van többször újrakezdtük de aztán szakítottunk és ez még így ment 2 évig. "

Ez már nem normális. Ez inkább ragaszkodás.

Ha valakit szeretsz, NEM SZAKÍTASZ VELE! Van ebben egy bizonyos gyávaság, hogyy "Jajj mi lesz velem?".

Hát mi lenne? Ami szokott: kapcsolat gyászolása -> boldogan élni szingliként -> nyitottnak lenni az ismerkedésre -> ismerkedni, randizni mással -> esetleges párkapcsolat. Ha nem megy, akkor újból.

Igen, nehéz elfelejteni az emlékeket, de csak ebből nem lehet táplálkozni! Szakításkor az emlékek fájnak a legjobban, de az erős emberek azért mégis csak a szakítást választják, nem pedig azt, hogy besavanyodjanak a másik mellett.

Ha ilyen kérdést írsz ki, akkor szerintem elég egyértelmű, hogy csak ragaszkodsz :)

Ne haragudj, de nekem egy kicsit gyávának tűnsz- nem sértésből írom hanem mert nem tudom jobban megfogalmazni- vagy már csak kényelmesnek.

Ha úgy érzed, hogy más szimpatikusabb, hogy nincs szükséged a mostani párodra, hogy többször lennél inkább nélküle mint vele, hogy inkább idegesít a jelenléte mint boldoggá tesz akkor valószínű itt az ideje, hogy befejezzétek.

Ebben persze nem lehetsz biztos, amíg ki nem lépsz belőle. De ha nem akarod már igazán őt, akkor azt ő is érezni fogja, és előbb-utóbb valamelyikőtök talál magának mást, az pedig nem lesz szép.