Mit tegyek? Tovább lépjek? És hogyan? (Többi lent, elég hosszú lesz, szóval ha nem szeretsz olvasni, most hagyd abba)

Szóval..huhh hol is kezdjem. Volt egy barátom, ráadásul az osztálytársam, 1 év 7 hónapig jártunk, néha veszekedtünk, párszor 1-2 hétre szétmentünk, de nagyon jól megvoltunk, minden délutánunk együtt töltöttük, és nagyon nagyon szerettem, és azt hiszem ő is engem. Még nyáron egyszer szétmentünk, mert azt mondta nem akarja magát lekötni, de 1 hét után megkeresett, és utána minden megint happy volt. Kb egy hónapja, megint szakítottunk, ugyanis én hajlamos vagyok durcizni, és kicsit összevesztünk, és akkor azt mondta, hogy ő nem akarja tovább folytatni. Akkor én nagyon kivoltam, csak sírtam, és 2 nap után mondtam, hogy nem bírom nélküle, megint jöjjünk össze. Először nem akart, de végül belement, és újra együtt voltunk. Tudni kell róla, hogy hát kicsit kocka, elég sokat játszik, meg nem nagyon szereti így kinyílvánítani a szeretetét, szóval ritkán ölelt meg, meg hasonlók. és én ezeket elég rosszul tűrtem, viszont a szakításunk után, rájöttem, hogy milyen szar nekem nélküle, és mindent engedtem neki, hagytam hagy játszon amennyit akar, nem csesztettem ezzel, hogy olyan mintha nem szeretne, és akkor jó volt minden. Azonban elkezdett sportolni, és heti 4 edzése volt, és mivel napközben a fiú társasággal volt, délután meg edzése, hétvégén meg dolga, nagyon kevés időt töltöttünk kettesben. Bevallom, én ezt elég rosszul viseltem, de úgy voltam vele hogy érte megéri, kicsit talán megváltoztam, szóval leültem vele fifázni meg hasonlók. Aztán azt vettem észre, hogy nem szívesen van velem, ha odamentem elküldött, ha megöleltem elhúzódott meg hasonlók. És hát így rákérdeztem erre a dolgokra és hát az lett a vége, hogy 4 napja szakítottunk. Azt mondta nem szeret, hogy megunt, hogy nem akarja magát lekötni, hogy sok volt neki ez a bő másfél év, és lehet tetszik neki valaki más. Miközben szakítottunk, még én is úgy voltam vele, hogy talán tényleg ez a legjobb megoldás, viszont most nagyon szenvedek. Én úgy szerettem őt ahogy volt, és azt hiszem a végén már tényleg mindent elnéztem neki. Nagyon hiányzik, és az se egy jó dolog, hogy osztálytársak vagyunk, mert így minden nap látom. Félek hogy új barátnője lesz, hogy elfelejt engem. Tudom hogy ez elég klisés de én tényleg úgy éreztem hogy ő az igazi, akivel bármiről tudok beszélgetni, és tényleg mellette eltudtam képzelni az életem. Ő volt nekem kb mindenben az első, az első barátom, az első csókom, ő vette el a szüzességem. Tényleg minden, Viszont ismerkedésbe nagyon rossz vagyok, szóval az se lehet, hogy új barát után nézek, mert soha kb senkivel nem tudok beszélgetni. Nem tudom hogy várjak-e, hátha változik valami benne, vagy lépjek tovább. Csak mondjuk azt nem tudom hogy kéne. Ebben kéne inkább segítség :/ 16/L ..köszi ha végigolvastad :D