Éreztétek már azt, hogy valakit nagyon szeretsz, hosszú évek óta, de ő nem lehet a tied?

Házas természetesen, jóval idősebb nálam, amolyan pótapuka, soha semmi nem volt köztünk, én mindig is titkoltam, hogy mit érzek, hiszen nincs jogom beleavatkozni az életébe, de ha meglátom, megdobban a szívem, vágyom utána, szeretem őt.

Kifutottam az időből, és bánom, hogy sosem léptem, lehet, hogy boldogok lettünk volna?

Szeret engem, de mint a fogadott lányát, egyébként nagyon csajozós (volt), nálam sosem próbálkozott.

Tegnap láttam, és őszül, olyan rossz volt látni, ismerem húsz éve, és bennem az az életerős férfi képe él.

Zavaros amit írtam, de muszáj volt kiírnom...