Éreztetek már ilyet? Kicsit hosszú de lehet megéri végigolvasni?

Azt hiszem ez soha nem fog elmúlni,volt első igazi szerelmem, szerelem az életembe, az első NAGY,de ez annál is több,azt hittem annál a szerelemnél és annak elvesztésénél jobban nem fog fájni semmi,de rájöttem ,hogy igen,ezt nem is tudom elmondani mennyire ,úgy érzem szétszakad a szívem…………nem tudom mit is írjak ,ezt szavakba foglalni túl nehéz ,olyannyira mint elfelejteni Őt, mert amit most érzek és mindig is éreztem iránta az több a szerelemnél,ez szerelem, szeretet, vágyakozás egy mágnes ami hozzá húz ,de szívéig nem érek el … és az az érzés.., ugyanúgy szeretem, napról napra jobban, a hiányát elviselni a legnagyobb feladat amit elém sodort az élet és a tudat, hogy soha nem lesz az enyém megőrít..,ennyire még nem szerettem senkit és ezzel az eggyel tisztába van ,bárcsak egy kicsit is szeretne ,gondolna rám, hiányoznék neki, legalább az én szeretetemnek hiányérzetemnek egy nagyon pici töredékét érezné……Érzem,hogy fáj a mellkasom ha rá gondolok ,fáj a levegővétel is ,a szemem könnybe lábad és várom…..,várom, hogy mikor jön el az a pillanat ,hogy lássam a mosolyát az arcát a szemeiben azt a huncutságot és halljam a nevetését a hangját egyetlen szó erejéig ….”fáj” …..úgy érzem megfulladok …nincs levegő ami életbe tartana…néha azt hiszem hogy menni fog ,elfelejthetem,de nem..senki nem kelti fel az érdeklődésem nem férkőzik senki annyira közel hozzám, a szívemben ez az érzés eltolja a közeledőket, magával ragad ez a szerelem,nem engedi hogy megszakadjon ,megrepedjen ,egy meleg hely van a szívemben csak neki”)… nem tudom mit kezdhetnék az életemmel,nem megy mások közeledését elfogadni…nem megy, mert akkor is ő jut eszembe, hogy lehet ezzel tönkreteszek valamit,de ezzel csak magamat teszem tönkre,mert a semmit nem lehet tönkre tenni,csak vágyakozom álmodozom…és emésztem magam……