Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Éreztétek már magatokat egy hosszú kapcsolat vége után teljesen egyedül, barátok nélkül? Részletek lenn!
A barátommal 7 év után szakítottunk.
Sose voltam egy barátkozós fajta, túl félénk vagyok hozzá, másrészt meg alapvetően ilyen magamnakvaló típus vagyok. Sose éreztem azt, hogy általában érdeklődnének felém, sőt a csendességem miatt sokszor megbélyegeznek, hogy unalmas és jelentéktelen vagyok. Pedig nagyon sokmindennel foglalkozom, sokat olvasok, sok helyre utaztam már a világban, többféle hobbit is űzök, csak sokmindent egyedül csinálok, nem szeretek másra támaszkodni.
De, a lényeg ami a kérdéshez kapcsolódik. Barátommal 7 év után szakítottunk. Mivel nagyon jó viszonyban voltunk, afféle legjobb barátom is volt nem igazán éreztem hiányát más barátoknak, Kettőnk közül ő volt a társasági ember, így az ő barátai az én barátaim is lettek. Sokat jártunk társaságba, és ott úgy éreztem, hogy engem is megszerettek.
Fájdalmas szakítás volt, de így kellett lennie. Mivel mind ketten sérültünk lelkileg azt beszéltük meg, hogy nem tartjuk a kapcsolatot semmilyen formában sem és ezt be is tartjuk. Teljesen egyedül maradtam, és most jöttem rá, hogy az ég világon senkim sincs. Az ő társaságának is csak a ... barátnője voltam, az a kis aranyos, csöndes lány, de semmi több.
Mivel egy évig külföldön voltam a főiskolás ismerősök is elfelejtettek, de tényleg, szó szerint. Nekem az ilyen internet, msn, közösségi oldalak nem nagyon jönnek be. Néha csak csodálkozom, hogy hogyan lehet embereknek ennyi idejük ide-oda kommentelni, meg fenn lenni msn-en meg hasonlók. És igazából itt ülök a szobámban, teljesen egyedül és nincs senki akivel megoszthatnám a bánatom, ezért most itt tettem meg.
Nagyon bánom már, hogy nem fordítottam több időt a barátságokra, de ezt már nehéz helyrehozni. Másoknak egy csomó gyerekkori barátja van, nekem sose volt ilyen. Ráadásul már 25 éves vagyok, nem tudom, hogy ennyi idősen alakulhatnak ki még új barátságok, úgy hogy én tényleg nem vagyok egy vagány party-face?
Remélem nem voltam túl hosszú. Volt már vki hasonló helyzetben? Vélemények?
Fel a fejjel! Próbálj meg nyitott lenni, az új barátságok kötése nem korfüggő. 25 éves vagy, fiatal, a legszebb korban vagyunk (én 28 vagyok), előttünk még az élet javarésze. Millió lehetőség van új barátságok kötésére.
Csak egy apró példa: próbálj az érdeklődési kördnek megfelelő fórumot találni a neten. Általában ezek a társaságok személyesen is tartják a kapcsolatot. Ezen a vonalon elindulva is sok személyes kapcsolatot szerezhetsz. Idő kell hozzá, nem megy egyik napról a másikra, hiszen ezek bizalmi alapú kapcsolatok, de a nyitottságnak meglesz az eredménye. Hajrá!
Nahát! Meglepett, hogy így érdeklődtök! :)
Majdnem 10 éve írtam a kérdést, azóta én is sokat változtam, tanultam, világot láttam, közben felépítettem a magam kis világát, mivel introvertáltként szükségem van időnként az elvonulásra. Ettől függetlenül nyitottabb lettem és bátrabb. Az internetes ismerkedéstől se zárkóztam el és abszolút pozitív tapasztalatokat szereztem. Van egy párkapcsolatom már 3 éve, de már nem valakinek az árnyékában élek, hanem önálló és erős felnőtt lettem. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!