Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, járnátok velem (vagy hasonló sráccal)? Nagyon hosszú a magyarázat, ha nem szeretsz olvasni ne is klikkelj ide (? )
23 vagyok. 179cm 74kg, adrenalinfüggő. Volt már egy pár lányhoz szerencsém, de mindegyikőjük adrenalinfüggőségemet nevezte meg szakító okként. Nekem ez nagyon fontos. Nem egy bizonyos extrémsport érdekel, hanem az olyan izgalmas, veszélyes helyzetek, ahol az adrenalin szintem az egekig emelkedik. Ez lehet akármilyen helyzet. Barátaim minden hülyeségre rá tudnak venni, amiben adrenalint látok, abba bele is megyek. Karomon, lábamon és a hátamon több sérülés jele is látható. Ezek nem látványosak, inkább vágásszerű csíkok, abból se sok (a hátamon 1 van). Leggyakrabban downhill-ezek (extrém bicózás). Van versenyautóm is. Azt is sokat használom, nem messze van egy épített körpálya. Persze ezt csak egyedül csinálom (mármint a rally-t) nem akarom, hogy az én hülyeségem miatt más is megsérüljön. Mint már említettem leggyakrabban a downhillt űzöm. Akkor érzem igazán, hogy élek. Versenyen nem voltam, mert nem az eredményért, hanem az adrenalinért csinálom. Az exeim nem tudják felfogni, hogy milyen szabadságot tud adni ez nekem, az amikor egy keréknyomnyi széles ösvényen száguldok lefelé egy hatalmas ugrató felé. Sokszor egy hatalmas esés után is vigyorogva állok fel, nézem a bicót, hogy tudok-e vele tovább menni, felülök és úgy szólnak rám, hogy vérzek. Akkor még a nagy adrenalintól nem érzem a fájdalmat. Na meg sok esés után már emelkedett a fájdalomküszöböm, hozzászoktam. Abbahagyni nem fogom, mert lehet hogy drogokhoz nyúlnák, azért hogy pótoljam azt amit az adrenalin nyújt. Hát ennyi lenne a függőségemről. Alapjáraton, barátaim szerint nyugodt (van hol levezessem a stresszt), kedves, figyelmes srác vagyok. Úgy érzem a exeimet sem bántottam meg semmivel, ha valami segítség kellett nekik mindig felajánlottam, akármi legyen is az. Pl. egyik lány apjával ásóztam, csak azért mert a lány megkért (akkor jártam náluk először), de akármilyen más munkát is elvégeztem. Nem vagyok megijedve a kétkezi munkától, szeretek segíteni. Ja igen. egy kis faluban lakom, parasztgyerek vagyok (vagyis annak tartom magam).
Nem párkeresési céllal írtam ki a kérdést, hanem a véleményetekre lennék kíváncsi a leírtak alapján. Ha nem kielégítő a leírás, kérdezzetek, szívesen válaszolok. Szívesen fogadom a javaslatokat, hogy min kellene változtatnom.
Én csak azért nem, mert az én életvitelemtől a tiéd különbözik, bár értelek téged is, csak én más dolgokra vágyom. Valszeg bennünk nem lenne sok közös. De nem ítéllek el, vagy ilyesmi, csak én ezért nem.
20L
Az a baj ezzel,hogy akit szeretünk azt féltjük is.S tudod sok csaj nem bírja elviselni azt a tudatot,hogy azon kell rettegnie,hogy az adrenalin függő barátjáról nem e hozzák azt a hírt hogy az életben többet nem látja.
Amelyik csaj meg azt mondja,hogy őt ez nem zavarja az vagy hazudik még magának is,vagy teljesen hidegen hagyja hogy a barátja él e vagy hal e.
nekem nem az adrenalinfüggőségeddel lenne bajom, hanem azzal, hogy 'parasztgyerek' vagy :)
nem bírom az olyan 'stílusú' palikat :)
Jaaaaaaj, ötödik, azt ne arra értsd, hogy ilyen tahó, beszélni nem tudó ember vagyok, azt arra értettem, hogy nem vagyok megilyedve attól, hogy fizikai munkát kell végeznem. Ha ez nem jött le az írásom stílusából (szerintem nincs azzal baj), akkor sajnállak.
És igen is paraszt gyerek vagyok. Szüleim, nagyszüleim szarvasmarhákkal foglalkoztak. Én is szerettem állatokkal foglalkozni, lapátoltam ganét is és... Ha nem lenne ilyen paraszgyerek mint én, akkor miből lenne hamburgered meg ilyenek? Na még most is visszataszító vagyok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!